1És Szárai, Ábrám felesége, nem szült neki; de volt neki egy egyiptomi szolgálója, a neve Hágár.
2És azt mondta Szárai Ábrámnak: íme elzárt engem az Úr a szüléstől, menj be hát szolgálómhoz, talán megépülök tőle; és hallgatott Ábrám Szárai szavára.
3És Szárai, Ábrám felesége vette az egyiptomi Hágárt, az ő szolgálóját, tíz esztendővel azután, hogy Ábrám Kanaán földjén lakott, és odaadta őt feleségül Ábrámnak, az ő férjének.
4És bement Hágárhoz és az másállapotba jutott. És mikor látta, hogy másállapotban van, úrnőjének nem volt előtte becsülete.
5És Szárai azt mondta Ábrámnak: Az én bántódásom reád szálljon! Én adtam öledbe szolgálómat, és mikor látja, hogy teherbe esett, nincs becsületem előtte; ítéljen az Úr köztem és közted.
6Ábrám pedig azt mondta Szárainak: íme szolgálód a kezedben van, tégy vele, amint tetszik. Akkor nyomorgatta azt Szárai, és elfutott előle.
7És az Úr angyala egy vízforrásnál találta meg őt a pusztában, annál a forrásnál, mely a súri úton van.
8És azt mondta: Hágár, Szárai szolgálója, honnét jöttél és hová mégy? Es azt mondta: Szárai elől, az én úrnőm elől futok én.
9Akkor azt mondta neki az Úr angyala: Térj vissza úrnődhöz, és alázd meg magadat kezei alatt.
10És azt mondta neki az Úr angyala: Megsokasítván megsokasítom a te magodat úgy, hogy nem lesz megolvasható a sokaság miatt.
11És azt mondta neki az Úr angyala: íme te terhes vagy, és fiat fogsz szülni, és a nevét nevezd Ismáélnek, mert hallgatott Isten a te nyomorúságodra.
12Az pedig egy ember-vadszamár lesz, keze mindenki ellen és mindenki keze ő ellene, és minden testvérének föléje ül.
13És így nevezte az Úr nevét, aki vele beszélt: Te látás Istene vagy. Mert azt mondta: Nemde itt is utánanéztem annak, aki engem látott?
14Ezért nevezik azt a kutat Elő Látóm Kútjának. Íme Kádes és Bered között van.
15És Hágár egy fiút szült Ábrámnak, és Ábrám Ismáélnek nevezte fiának nevét, akit Hágár szült.
16Ábrám pedig nyolcvanhat esztendős volt, mikor Hágár Ismáélt szülte Ábrámnak.