1És feljött Ábrám, ő és felesége, és mindene, amije volt, Lót is vele jött a Délvidékre.
2És Ábrám igen gazdag volt baromban, ezüstben és aranyban.
3És ment menetenként a Délvidékről Bétélig, addig a helyig, ahol először volt sátora Bétél között és Áj között,
4annak az oltárnak a helyéig, melyet ott először csinált; és segítségül hívta ott Ábrám az Úr nevét.
5De Lótnak is, aki Ábrámmal ment, voltak juhai és ökrei és sátrai.
6És nem bírta el őket a föld, hogy együtt lakjanak, mert vagyonuk sok volt, és nem lehetett együtt lakniuk.
7És versengés támadt Ábrám barompásztorai közt és Lót barompásztorai közt. És a kanaáni és a perizei akkor az országban lakott.
8Akkor azt mondta Ábrám Lótnak: Ne legyen, kérlek, versengés köztem és közted, és az én pásztoraim között és a te pásztoraid között; hiszen atyafiak vagyunk mi.
9Nemde az egész föld előtted van, válj el, kérlek, éntőlem: ha te balra, akkor én jobbra megyek, és ha te jobbra, én balra megyek.
10És Lót felemelte szemeit és látta a Jordán egész környékét, hogy az egész öntözött föld volt. Mielőtt elpusztította az Úr Szodomát és Gomorát, olyan volt, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje Cóár felé.
11És Lót a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé; és így elváltak egymástól.
12Ábrám lakott Kanaán földjén; Lót pedig a Környék városaiban lakott, és Szodomáig sátorozott.
13Szodoma emberei pedig gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt nagyon.
14Az Úr pedig azt mondta Ábrámnak, miután elvált tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, amelyen vagy, északra és délre és keletre és nyugatra.
15Mert azt az egész földet, amelyet látsz, neked adom; és a te magodnak örökre.
16És olyanná teszem a te magodat, mint a föld pora; úgyhogy ha valaki meg tudja olvasni a föld porát, a te magodat is meg lehet olvasni.
17Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt.
18Így sátorozott Ábrám, és ment és letelepedett Mamré tölgyesében, mely Hebronban van; és épített ott oltárt az Úrnak.