Genesis 13
1 És feljött Ábrám, ő és felesége, és mindene, amije volt, Lót is vele jött a Délvidékre.
2 És Ábrám igen gazdag volt baromban, ezüstben és aranyban.
3 És ment menetenként a Délvidékről Bétélig, addig a helyig, ahol először volt sátora Bétél között és Áj között,
4 annak az oltárnak a helyéig, melyet ott először csinált; és segítségül hívta ott Ábrám az Úr nevét.
5 De Lótnak is, aki Ábrámmal ment, voltak juhai és ökrei és sátrai.
6 És nem bírta el őket a föld, hogy együtt lakjanak, mert vagyonuk sok volt, és nem lehetett együtt lakniuk.
7 És versengés támadt Ábrám barompásztorai közt és Lót barompásztorai közt. És a kanaáni és a perizei akkor az országban lakott.
8 Akkor azt mondta Ábrám Lótnak: Ne legyen, kérlek, versengés köztem és közted, és az én pásztoraim között és a te pásztoraid között; hiszen atyafiak vagyunk mi.
9 Nemde az egész föld előtted van, válj el, kérlek, éntőlem: ha te balra, akkor én jobbra megyek, és ha te jobbra, én balra megyek.
10 És Lót felemelte szemeit és látta a Jordán egész környékét, hogy az egész öntözött föld volt. Mielőtt elpusztította az Úr Szodomát és Gomorát, olyan volt, mint az Úr kertje, mint Egyiptom földje Cóár felé.
11 És Lót a Jordán egész környékét választotta magának, és elindult Lót kelet felé; és így elváltak egymástól.
12 Ábrám lakott Kanaán földjén; Lót pedig a Környék városaiban lakott, és Szodomáig sátorozott.
13 Szodoma emberei pedig gonoszok és bűnösök voltak az Úr előtt nagyon.
14 Az Úr pedig azt mondta Ábrámnak, miután elvált tőle Lót: Emeld fel szemeidet és tekints arról a helyről, amelyen vagy, északra és délre és keletre és nyugatra.
15 Mert azt az egész földet, amelyet látsz, neked adom; és a te magodnak örökre.
16 És olyanná teszem a te magodat, mint a föld pora; úgyhogy ha valaki meg tudja olvasni a föld porát, a te magodat is meg lehet olvasni.
17 Kelj fel, járd be az országot hosszában és széltében, mert neked adom azt.
18 Így sátorozott Ábrám, és ment és letelepedett Mamré tölgyesében, mely Hebronban van; és épített ott oltárt az Úrnak.