Genesis 12
1 Akkor azt mondta az Úr Ábrámnak: Eredj ki hazádból és rokonságodból és atyád házából arra a földre, melyet mutatok neked.
2 És nagy néppé teszlek téged és megáldalak téged, és naggyá teszem nevedet; és áldássá leszel.
3 És megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz, és meg fognak áldatni benned a föld minden nemzetségei.
4 És elment Ábrám, amiképpen az Úr szólt neki; elment vele Lót is. Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.
5 És vette Ábrám feleségét, Szárait, és Lótot, fivére fiát, és minden vagyonukat, amit gyűjtöttek, és a lelkeket, akiket Háránban szereztek; és kivonultak, hogy Kanaán földjére menjenek.
6 És mikor Kanaán földjére érkeztek, keresztülment Ábrám az országon a sikemi helyig, a jós cserfáig; a kanaáni pedig akkor az országban volt.
7 És megjelent az Úr Ábrámnak, és szólt: A te magodnak adom ezt az országot. És egy oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
8 Aztán tovább költözött onnét a hegyre, Bétéltől keletre, és felvonta sátorát; Bétél nyugatra volt és Áj keletre, ott épített oltárt az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.
9 Így vándorolt Ábrám, folyton tovább menve a Délvidékre.
10 Mikor egyszer éhség volt az országban; Ábrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nehéz volt az éhség az országban.
11 És történt, hogy mikor közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, azt mondta feleségének, Szárainak: íme tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
12 Megeshetik azért, ha meglátnak téged az egyiptomiak, hogy azt mondják: Felesége ez, és megölnek engem, téged pedig életben tartanak.
13 Mondd hát, hogy nővérem vagy, hogy jól legyen dolgom teéretted, és lelkem éljen temiattad.
14 És történt, hogy amint bement Ábrám Egyiptomba, meglátták az egyiptomiak az asszonyt, hogy nagyon szép.
15 És mikor meglátták őt Faraó főemberei, dicsérték őt Faraónak, és elvitték az asszonyt Faraó házába.
16 Ábrámmal pedig jól tett érette, és lettek neki juhai és marhái és szamarai és szolgái és szolgálóleányai és nőstényszamarai és tevéi.
17 De megverte az Úr Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.
18 Akkor hívatta Faraó Ábrámot és azt mondta: Mit csináltál velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy ő a te feleséged?
19 Miért mondtad: Nővérem ő, úgyhogy én őt feleségül vettem? Most hát itt a feleséged, vedd és eredj!
20 És embereket rendelt mellé Faraó; és elkísérték őt és feleségét és mindenét, amije volt.