1Akkor azt mondta az Úr Ábrámnak: Eredj ki hazádból és rokonságodból és atyád házából arra a földre, melyet mutatok neked.
2És nagy néppé teszlek téged és megáldalak téged, és naggyá teszem nevedet; és áldássá leszel.
3És megáldom azokat, akik téged áldanak, és megátkozom azt, aki téged átkoz, és meg fognak áldatni benned a föld minden nemzetségei.
4És elment Ábrám, amiképpen az Úr szólt neki; elment vele Lót is. Ábrám pedig hetvenöt esztendős volt, mikor kiment Háránból.
5És vette Ábrám feleségét, Szárait, és Lótot, fivére fiát, és minden vagyonukat, amit gyűjtöttek, és a lelkeket, akiket Háránban szereztek; és kivonultak, hogy Kanaán földjére menjenek.
6És mikor Kanaán földjére érkeztek, keresztülment Ábrám az országon a sikemi helyig, a jós cserfáig; a kanaáni pedig akkor az országban volt.
7És megjelent az Úr Ábrámnak, és szólt: A te magodnak adom ezt az országot. És egy oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki.
8Aztán tovább költözött onnét a hegyre, Bétéltől keletre, és felvonta sátorát; Bétél nyugatra volt és Áj keletre, ott épített oltárt az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét.
9Így vándorolt Ábrám, folyton tovább menve a Délvidékre.
10Mikor egyszer éhség volt az országban; Ábrám lement Egyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nehéz volt az éhség az országban.
11És történt, hogy mikor közel volt, hogy bemenjen Egyiptomba, azt mondta feleségének, Szárainak: íme tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy.
12Megeshetik azért, ha meglátnak téged az egyiptomiak, hogy azt mondják: Felesége ez, és megölnek engem, téged pedig életben tartanak.
13Mondd hát, hogy nővérem vagy, hogy jól legyen dolgom teéretted, és lelkem éljen temiattad.
14És történt, hogy amint bement Ábrám Egyiptomba, meglátták az egyiptomiak az asszonyt, hogy nagyon szép.
15És mikor meglátták őt Faraó főemberei, dicsérték őt Faraónak, és elvitték az asszonyt Faraó házába.
16Ábrámmal pedig jól tett érette, és lettek neki juhai és marhái és szamarai és szolgái és szolgálóleányai és nőstényszamarai és tevéi.
17De megverte az Úr Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért.
18Akkor hívatta Faraó Ábrámot és azt mondta: Mit csináltál velem? Miért nem mondtad meg nekem, hogy ő a te feleséged?
19Miért mondtad: Nővérem ő, úgyhogy én őt feleségül vettem? Most hát itt a feleséged, vedd és eredj!
20És embereket rendelt mellé Faraó; és elkísérték őt és feleségét és mindenét, amije volt.