1Kezdetben, mikor Isten az eget és a földet megteremtette,
2a föld puszta és Úres volt, és sötétség volt a hullámár színén; és Isten szelleme ült a vizek színén.
3Mikor Isten mondta: Legyen világosság; világosság lett.
4És látta Isten a világosságot, hogy jó volt; és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől.
5És nevezte Isten a világosságot napnak, és a sötétséget nevezte éjszakának. Aztán este lett, aztán reggel lett, egy nap.
6Mikor Isten mondta: Legyen mennyezet a vizek között, és legyen elválasztó víz és víz közt.
7És csinálta Isten a mennyezetet; és elválasztotta azokat a vizeket, melyek a mennyezeten alul vannak azoktól a vizektől, melyek a mennyezeten felül vannak; és úgy lett.
8És nevezte Isten a mennyezetet égnek. Aztán este lett, aztán reggel lett, második nap.
9Akkor azt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt való vizek egy helyre, és tűnjék elő a száraz; és úgy lett.
10És nevezte Isten a szárazat földnek; a vizek összegyülekezését pedig nevezte tengereknek; és látta Isten, hogy jó volt.
11És azt mondta Isten: Hajtson a föld zöldhajtást: maghozó füvet, gyümölcsfát, mely neme szerint való gyümölcsöt terem, amelyben a magja benne van a földön; és úgy lett.
12És hajtott a föld zöldhajtást, füvet, mely neme szerint való magot terem, és fát, mely olyan gyümölcsöt terem, melyben magja benne van neme szerint; és látta Isten, hogy jó volt.
13Aztán este lett, aztán reggel lett, harmadik nap.
14Akkor azt mondta Isten: Legyenek világítók az ég mennyezetén, hogy elválasszák a napot az éjszakától, és legyenek jelekül és ünnepekül és napokul és esztendőkül.
15És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre; és úgy lett.
16És megcsinálta Isten a két nagy világítót: a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán; és a csillagokat.
17És az ég mennyezetére tette őket Isten, hogy világítsanak a földre.
18És uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől; és látta Isten, hogy jó volt.
19Aztán este lett, aztán reggel lett, negyedik nap.
20Akkor azt mondta Isten: Rajozzanak a vizek rajokat, élőlényeket; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
21És megteremtette Isten a nagy tengeri szörnyeket; és mindazokat a nyüzsgő élőlényeket, melyeket kirajzottak a vizek nemük szerint, és minden szárnyas madarat neme szerint; és látta Isten, hogy jó volt.
22És megáldotta őket Isten mondván: Legyetek termékenyek és sokasodjatok, és töltsétek be a vizet a tengerekben, és a madár sokasodjék a földön.
23Aztán este lett, aztán reggel lett, ötödik nap.
24Akkor azt mondta Isten: Hozzon elő a föld élőlényt neme szerint, barmot és csúszómászót és vadállatot neme szerint; és úgy lett.
25És megalkotta Isten a vadállatot neme szerint és a barmot neme szerint és mindent, ami a földön csúszik-mászik neme szerint; és látta Isten, hogy jó volt.
26És azt mondta Isten: Alkossunk embert a mi képünkre, hozzánk hasonlót; és uralkodjanak a tenger halain és az ég madarain és a barmon és minden vadállaton és minden csúszómászón, mely a földön mászik.
27És megteremtette Isten az embert az ő képére, Isten képére teremtette őt, férfiúvá és nővé teremtette őket.
28És megáldotta őket Isten, és azt mondta nekik Isten: Legyetek termékenyek és sokasodjatok és töltsétek be a földet és hódítsátok meg azt, és uralkodjatok a tenger halán és az ég madarán és minden állaton, mely a földön mászik.
29És azt mondta Isten: íme nektek adok minden maghozó füvet, mely az egész föld színén van, és mindazt a fát, amelyen magot magzó fagyümölcs van; nektek legyen eledelül.
30A föld minden vadjának pedig és az ég minden madarának és minden csúszómászónak a földön, amiben élő lélek van, minden fűlombot eledelül; és úgy lett.
31És látott Isten mindent, amit csinált, és íme nagyon jó volt. Aztán este lett, aztán reggel lett, hatodik nap.