Galatians 1
1 Pál, apostol (nem emberektől, sem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által, aki őt feltámasztotta halottaiból),
2 és a velem levő atyafiak mindnyájan, Galácia gyülekezeteinek:
3 kegyelem nektek és békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
4 ki önmagát adta a mi bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenvaló gonosz világból, a mi Istenünk és Atyánknak akarata szerint,
5 akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen.
6 Csodálkozom, hogy ily hamar elhajoltok attól, aki titeket a Krisztus kegyelme által elhívott más evangéliumra,
7 ami nincsen másik, hanem vannak némelyek, akik titeket zavarnak és el akarják csavarni a Krisztus evangéliumát.
8 De ha mi, vagy egy mennybeli angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit hirdettünk nektek, átok legyen.
9 Mint előbb mondtam, most ismét mondom: Ha valaki nektek evangéliumot hirdet azon kívül, amelyet vettetek, átok legyen.
10 Mert most embereket igyekszem-e megnyerni, vagy az Istent? Vagy embereknek igyekezzem tetszeni? Mert ha még embereknek tetszeném, Krisztus szolgája nem volnék.
11 De tudtotokra adom nektek, atyámfiai, hogy az az evangélium, amelyet én prédikáltam, nem ember szerint való;
12 mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanultam, hanem Jézus Krisztus kijelentése által.
13 Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy felette igen üldöztem az Isten anyaszentegyházát, és pusztítottam azt;
14 és felülmúltam a zsidóságban sok nemzetembeli kortársamat, felettébb buzgó lévén atyai hagyományaim iránt.
15 De mikor tetszett az Istennek, aki engem születésemtől fogva kiválasztott és elhívott az ő kegyelméből,
16 kijelenteni az ő Fiát énbennem, hogy hirdessem őt a pogányok között; azonnal nem tanácskoztam testtel és vérrel,
17 sem nem mentem Jeruzsálembe az előttem való apostolokhoz, hanem elmentem Arábiába, és ismét visszatértem Damaszkuszba.
18 Azután három esztendő múlva felmentem Jeruzsálembe Pétert meglátogatni, és nála maradtam tizenöt napig;
19 mást pedig az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét.
20 Amiket pedig nektek írok, íme Isten előtt mondom, hogy nem hazudom.
21 Azután elmentem Szíriának és Ciliciának tartományaiba.
22 De Júdeának Krisztusban való gyülekezetei előtt személyesen ismeretlen voltam;
23 hanem csak hallották, hogy: Aki minket egykor üldözött, most hirdeti azt a hitet, melyet egykor pusztított.
24 És dicsőítették bennem az Istent.