1Azután tizennégy esztendő múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vivén Tituszt is.
2Felmentem pedig kijelentés következtében, és eléjük adtam az evangéliumot, melyet a pogányok közt prédikálok, külön pedig a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak vagy futottam volna.
3De még Titusz sem kényszeríttetett körülmetélkedésre, hellén létére, aki velem volt,
4a becsúszott hamis atyafiak miatt sem, akik alattomban bejöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, mellyel Krisztus Jézusban bírunk, hogy minket szolgákká tegyenek,
5kiknek egy pillanatra sem engedtünk magunk megadásával, hogy az evangélium igazsága megmaradjon nálatok.
6Azok pedig, akiket valaminek tartanak (bármilyenek voltak egykor, nekem mindegy; az ember személyét az Isten nem nézi); hát ezek a tekintélyesek nekem semmit sem szabtak elém,
7sőt ellenkezőleg, mikor látták, hogy reám bízatott a pogányság evangéliuma, mint Péterre a zsidóságé
8(mert aki erős volt Péterben a zsidóság apostolságára, erős volt bennem is a pogányok között),
9és felismerték a kegyelmet, mely nekem adatott, Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tartanak, bajtársi jobbot nyújtottak nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a zsidóság között;
10csak a szegényekről hogy megemlékezzünk, amit éppen igyekeztem is megcselekedni.
11Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam neki, mivelhogy méltó volt a feddésre.
12Mert mielőtt jöttek volna Jakabtól némelyek, a pogányokkal együtt szokott enni; mikor pedig megjöttek, visszavonult és elkülönítette magát, félvén a zsidóságból valóktól.
13És együtt képmutatóskodtak vele a többi zsidók is, úgyhogy Barnabást is magával sodorta képmutatásuk.
14De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium igazságához képest, azt mondtam Péternek mindnyájuk előtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miért kényszeríted a pogányokat zsidó módra élni?
15Mi, természet szerint való zsidók és nem pogányok közül való bűnösök,
16tudva, hogy nem igazul meg az ember a törvény cselekedeteiből, csak a Jézus Krisztusban való hit által, mi is elfogadtuk a Krisztus Jézusban való hitet, hogy Krisztus hitéből igazuljunk meg és ne a törvény cselekedeteiből; mivelhogy a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.
17De ha mi, akik Krisztusban keressük a megigazulást, magunk is bűnösöknek találtatunk, tehát a Krisztus a bűn szolgája? Távol legyen!
18Ha ugyanis amiket leromboltam, azokat ismét felépítem, bűnösnek önmagamat állítom oda.
19Mert én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek éljek.
20Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem Krisztus; amit pedig most élek testben, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta érettem.
21Nem vetem el az Isten kegyelmét; ha tudniillik törvény által van megigazulás, akkor Krisztus ok nélkül halt meg.