1És lett hozzám az Úr szava, mondván:
2És te, emberfia, Így mondta az én uram, az Úr, Izráel földjének vége! Eljött a vég az országnak négy szárnyára.
3Most a vég rajtad van, és rád bocsátom haragomat; és megítéllek útjaid szerint, és rád rakom minden utálatosságodat.
4És nem szán meg szemem és nem könyörülök; hanem útjaidat rád rakom, és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
5Így mondta az én uram, az Úr: Veszedelem, egyetlen veszedelem, íme jön!
6Vég jön, a vég felébredt rád; íme jön!
7Eljött a végzet rád, ország lakossága; eljött az idő, közel a nap, rémület, és nem ujjongás a hegyeken.
8Most nemsokára kiöntöm indulatomat rád; és elvégzem rajtad haragomat, és megítéllek útjaid szerint. És reád rakom minden utálatosságaidat;
9és nem szán meg a szemem és nem könyörülök. Útjaid szerint rakok rád, és utálatosságaid benned lesznek; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki ver.
10Íme a nap, íme eljött; kijött a végzet, kivirágzott a vessző, kifakadt a kevélység.
11Az erőszak felkelt a hitetlenség vesszejének: és nincs belőlük, és nincs sokaságukból, [és nincs sokaságukból] és nincs értük jajszó.
12Eljött az idő, elérkezett a nap, aki vett, ne örüljön, aki eladott, ne búsuljon; mert harag van egész sokaságán.
13[Mert az eladó nem tér vissza ahhoz, amit eladott, még ha életben lesz is élete; mert a látomás az egész sokaság ellen van, nem tér vissza, és ember élete bűnében meg nem erősödik.]
14KÚrtölnek a kÚrttel, és előkészítenek mindent; de nincs, ki háborúba menjen, mert haragom van egész sokaságán.
15A kard kívül, és a dögvész és az éhség belül! Aki a mezőn van, kard által hal meg, és aki a városban van, éhség és dögvész eszi meg azt.
16És menekültjeik elmenekülnek és a hegyeken lesznek, mint völgyi galambok, mindnyájan nyögve; ki-ki bűne miatt.
17Minden kéz elernyed; és minden térd vízül megy.
18És zsákot öveznek fel, és reszketés borítja őket; és minden arcon szégyen, és mindnyájuk fején kopaszság.
19Ezüstjüket az utcákra hányják; és aranyuk fertőzötté lesz. Ezüstjük és aranyuk nem mentheti meg őket az Úr haragjának napján, magukat jól nem tarthatják, és belüket meg nem tölthetik; hanem bűnbe botlasztójuk lett,
20és díszes ékességét kevélységre tették fel; és utálatosságaiknak képeit és iszonyatosságaikat abból csinálták. Ezért tettem nekik fertőzötté,
21és adom azt az idegenek kezébe zsákmányul, és az ország hitetleneinek ragadományul, hogy fertőztessék meg azt.
22És elfordítom tőlük orcámat, és megfertőztetik kincsemet; és behatolnak bele a rablók, és megfertőztetik azt.
23Készítsd a láncot! Mert az ország tele van vérítélettel, és a város tele erőszakkal.
24És elhozom a leggonoszabb pogányokat, és elfoglalják házaikat; és megszüntetem az erősek kevélységét, és szentélyeik megfertőztetnek.
25Ijedség jön! És keresnek békét, és nincs.
26Romlás romlásra jön, és hír hírre támad; és látást kérnek a prófétától; de Tanítás elvész a paptól, és tanács a vénektől.
27A király gyászol, és a fejedelem irtózatba öltözik, és a föld népének kezei megdermednek; útjaik szerint cselekszem velük, és ítéleteikkel ítélem őket: és megtudják, hogy én vagyok az Úr.