Ezekiel 31
1 És történt a tizenegyedik évben a harmadik hónap elsején; lett hozzám az Úr szava, mondván:
2 Emberfia, mondd Faraónak, Egyiptom királyának és sokaságának: Kihez vagy hasonló nagyságodban?
3 Asszíria cédrus volt a Libánonon; szép ágú és árnyas lombú és magas törzsű, és a felhők közt volt a sudara.
4 Vizek növelték azt, hullámár emelte azt; folyóival körüljárta ültetvényét. És csatornáit elküldötte, a mező minden fájához;
5 ezért lett magasabb növésű a mező minden fájánál, és sokasultak meg ágai. És hosszúkká lettek hajtásai a sok víztől, mikor kinyújtotta:
6 és ágain fészkelt minden égi madár. És lombjai alatt fiadzott minden mezei vad; és árnyékában lakott minden nagy nemzet.
7 És szép volt nagyságában, hosszú ágaival; mert gyökere nagy vizekhez nyúlt.
8 Cédrusok nem értek fel vele Isten kertjében, ciprusok nem hasonlítottak ágaihoz, és jávorfák nem voltak olyan lombúak. Az Isten kertjében egy fa sem hasonlított hozzá szépségben;
9 oly széppé tettem sok ágával. És irigyelte azt minden fa, mely volt az Isten kertjében.
10 Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy magas volt a törzse [és tette sudarát a felhők közé], és felfuvalkodott magasságában:
11 tehát a legerősebb nemzet kezébe adtam őt, bánjon el vele hitetlenségéért, elűztem őt;
12 és kiirtották őt az idegenek, a legkegyetlenebb nemzet; és a hegyekbe lökték őt, és minden völgybe estek ágai. És letörtek ágai a föld minden medrébe, és kiszálltak árnyékából a föld minden népei; és elhagyták őt,
13 düledékén lakjék az ég minden madara, és lombján legyen a mezőnek minden vada:
14 Hogy ki ne magasodjék törzsével egy víz melletti fa se, és ne tegyék sudarukat felhőik közé: és ne álljanak meg erőseik magasságukban, egy vízivó se; mert mind a halálnak adattak a föld legmélyére, az emberfiak közé, a verembe szállókhoz.
15 Így mondta az én uram, az Úr: Amely nap leszállt az alvilágba, gyászt rendeztem, beborítottam érte a hullámárt, és megvontam a folyóit, és elálltak a nagy vizek; és borúba vontam érte a Libánont, és a mezőnek minden fája elsenyvedt érte.
16 Zuhanásának hangjával megrettentettem a nemzeteket, mikor levittem őt az alvilágba a verembe szállókkal; és megvigasztalódtak a föld legmélyén Éden minden fái, a Libánon válogatottja és java, mind a vízivók:
17 ők is vele szálltak az alvilágba a kard sebesültjeihez; és karja voltak, akik vele laktak a nemzetek között.
18 Így kihez vagy hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Te is levitetel Éden fáival a föld legmélyére; a körülmetéletlenek közt fekszel a kard sebesültjei közt: ez Faraó és egész sokasága, mond uram, az Úr.