1És történt a tizenegyedik évben a harmadik hónap elsején; lett hozzám az Úr szava, mondván:
2Emberfia, mondd Faraónak, Egyiptom királyának és sokaságának: Kihez vagy hasonló nagyságodban?
3Asszíria cédrus volt a Libánonon; szép ágú és árnyas lombú és magas törzsű, és a felhők közt volt a sudara.
4Vizek növelték azt, hullámár emelte azt; folyóival körüljárta ültetvényét. És csatornáit elküldötte, a mező minden fájához;
5ezért lett magasabb növésű a mező minden fájánál, és sokasultak meg ágai. És hosszúkká lettek hajtásai a sok víztől, mikor kinyújtotta:
6és ágain fészkelt minden égi madár. És lombjai alatt fiadzott minden mezei vad; és árnyékában lakott minden nagy nemzet.
7És szép volt nagyságában, hosszú ágaival; mert gyökere nagy vizekhez nyúlt.
8Cédrusok nem értek fel vele Isten kertjében, ciprusok nem hasonlítottak ágaihoz, és jávorfák nem voltak olyan lombúak. Az Isten kertjében egy fa sem hasonlított hozzá szépségben;
9oly széppé tettem sok ágával. És irigyelte azt minden fa, mely volt az Isten kertjében.
10Ezért így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy magas volt a törzse [és tette sudarát a felhők közé], és felfuvalkodott magasságában:
11tehát a legerősebb nemzet kezébe adtam őt, bánjon el vele hitetlenségéért, elűztem őt;
12és kiirtották őt az idegenek, a legkegyetlenebb nemzet; és a hegyekbe lökték őt, és minden völgybe estek ágai. És letörtek ágai a föld minden medrébe, és kiszálltak árnyékából a föld minden népei; és elhagyták őt,
13düledékén lakjék az ég minden madara, és lombján legyen a mezőnek minden vada:
14Hogy ki ne magasodjék törzsével egy víz melletti fa se, és ne tegyék sudarukat felhőik közé: és ne álljanak meg erőseik magasságukban, egy vízivó se; mert mind a halálnak adattak a föld legmélyére, az emberfiak közé, a verembe szállókhoz.
15Így mondta az én uram, az Úr: Amely nap leszállt az alvilágba, gyászt rendeztem, beborítottam érte a hullámárt, és megvontam a folyóit, és elálltak a nagy vizek; és borúba vontam érte a Libánont, és a mezőnek minden fája elsenyvedt érte.
16Zuhanásának hangjával megrettentettem a nemzeteket, mikor levittem őt az alvilágba a verembe szállókkal; és megvigasztalódtak a föld legmélyén Éden minden fái, a Libánon válogatottja és java, mind a vízivók:
17ők is vele szálltak az alvilágba a kard sebesültjeihez; és karja voltak, akik vele laktak a nemzetek között.
18Így kihez vagy hasonló dicsőségben és nagyságban Éden fái között? Te is levitetel Éden fáival a föld legmélyére; a körülmetéletlenek közt fekszel a kard sebesültjei közt: ez Faraó és egész sokasága, mond uram, az Úr.