Ezekiel 11
1 És felemelt engem a szellem, és bevitt engem az Úr házának keleti kapujába, mely keletre néz, és íme a kapu ajtajában huszonöt férfi volt; és köztük láttam Jaazanját, Azzur fiát és Pelatját, Benájá fiát, a nép fejedelmeit.
2 És azt mondta nekem: Emberfia, ezek azok a férfiak, akik álnokságot gondolnak ki és gonosz tanácsot adnak ebben a városban;
3 akik azt mondják: Ne egyhamar házakat építeni; az a fazék, mi pedig a hús!
4 Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia!
5 És rám esett az Úr szelleme, és azt mondta nekem: Mondd: Így mondta az Úr: Így mondtátok, Izráel háza; de lelketek gondolatait én tudom.
6 Sok sebesültetek volt ebben a városban; és megtöltöttétek ennek utcáit sebesülttel:
7 ezért így mondta az én uram, az Úr: Sebesültjeitek, akiket ebbe tettetek, ők voltak a hús és ez a fazék; titeket pedig kivisznek belőle.
8 Kardtól féltek, és kardot hozok rátok, mond az én uram, az Úr.
9 És kiviszlek benneteket belőle és idegenek kezébe adlak benneteket; és ítéleteket cselekszem köztetek.
10 Kard által estek el, Izráel határán ítéllek el benneteket; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
11 Ez nem lesz számotokra fazékká, és ti nem lesztek benne hússá; Izráel határán ítéllek el titeket.
12 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, kinek törvényeiben nem jártatok, és ítéleteit nem cselekedtétek; hanem a pogányok ítéletei szerint cselekedtetek, kik körülöttetek vannak.
13 És történt, amint prófétáltam, hogy Pelatjá, Benájá fia meghalt. Erre arcomra estem, és nagy hangon kiáltottam és mondtam: Jaj uram, én Uram, véget akarsz vetni Izráel egész maradékának?
14 És lett hozzám az Úr szava, mondván:
15 Emberfia, testvéreid, rokonságod embereihez tartozó testvéreid és Izráel egész háza valamennyien akiknek azt mondják Jeruzsálem lakosai: Távozzatok az Úrtól, nekünk adatott ez az ország örökségül!
16 Ezért mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy eltávolítottam őket a pogányok közé, és mivelhogy elszórtam őket az országokba, szentélyükké leszek nekik egy kis időre azokban az országokban, ahova jutottak.
17 Ezért mondd: Így mondta az én uram, az Úr: És összegyűjtelek titeket a népek közül, és begyűjtelek titeket az országokból, melyekbe elszóródtatok; és nektek adom Izráel földjét.
18 És bemennek oda, és eltávolítják belőle minden iszonyatosságait és minden utálatosságait.
19 És adok nekik egy szívet, és új szellemet adok beléjük; és eltávolítom a kőszívet testükből, és adok nekik hússzívet;
20 hogy törvényeimben járjanak és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék azokat; és legyenek nekem népem gyanánt, és én legyek nekik Istenük gyanánt.
21 Akiknek szíve pedig iszonyatosságaik és utálatosságaik szíve szerint jár; azoknak útját fejükre rakom, mond az én uram, az Úr.
22 Erre meglebbentették a Kérubok szárnyaikat, és a kerekek velük együtt voltak;
23 és Izráel Istenének dicsősége rajtuk volt felül. És felszállt az Úr dicsősége a város belsejéből; és megállt a hegyen, mely a várostól keletre van.
24 Engem pedig felemelt a szellem, és elvitt engem Káldeába a foglyokhoz látomásban Isten szellemével; és elszállt rólam a látomás, melyet láttam.
25 És szóltam a foglyoknak; az Úrnak minden igéjét, melyet nekem megmutatott.