Ezekiel 11KIB

1És felemelt engem a szellem, és bevitt engem az Úr házának keleti kapujába, mely keletre néz, és íme a kapu ajtajában huszonöt férfi volt; és köztük láttam Jaazanját, Azzur fiát és Pelatját, Benájá fiát, a nép fejedelmeit.

2És azt mondta nekem: Emberfia, ezek azok a férfiak, akik álnokságot gondolnak ki és gonosz tanácsot adnak ebben a városban;

3akik azt mondják: Ne egyhamar házakat építeni; az a fazék, mi pedig a hús!

4Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia!

5És rám esett az Úr szelleme, és azt mondta nekem: Mondd: Így mondta az Úr: Így mondtátok, Izráel háza; de lelketek gondolatait én tudom.

6Sok sebesültetek volt ebben a városban; és megtöltöttétek ennek utcáit sebesülttel:

7ezért így mondta az én uram, az Úr: Sebesültjeitek, akiket ebbe tettetek, ők voltak a hús és ez a fazék; titeket pedig kivisznek belőle.

8Kardtól féltek, és kardot hozok rátok, mond az én uram, az Úr.

9És kiviszlek benneteket belőle és idegenek kezébe adlak benneteket; és ítéleteket cselekszem köztetek.

10Kard által estek el, Izráel határán ítéllek el benneteket; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

11Ez nem lesz számotokra fazékká, és ti nem lesztek benne hússá; Izráel határán ítéllek el titeket.

12És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, kinek törvényeiben nem jártatok, és ítéleteit nem cselekedtétek; hanem a pogányok ítéletei szerint cselekedtetek, kik körülöttetek vannak.

13És történt, amint prófétáltam, hogy Pelatjá, Benájá fia meghalt. Erre arcomra estem, és nagy hangon kiáltottam és mondtam: Jaj uram, én Uram, véget akarsz vetni Izráel egész maradékának?

14És lett hozzám az Úr szava, mondván:

15Emberfia, testvéreid, rokonságod embereihez tartozó testvéreid és Izráel egész háza valamennyien akiknek azt mondják Jeruzsálem lakosai: Távozzatok az Úrtól, nekünk adatott ez az ország örökségül!

16Ezért mondd: Így mondta az én uram, az Úr: Mivelhogy eltávolítottam őket a pogányok közé, és mivelhogy elszórtam őket az országokba, szentélyükké leszek nekik egy kis időre azokban az országokban, ahova jutottak.

17Ezért mondd: Így mondta az én uram, az Úr: És összegyűjtelek titeket a népek közül, és begyűjtelek titeket az országokból, melyekbe elszóródtatok; és nektek adom Izráel földjét.

18És bemennek oda, és eltávolítják belőle minden iszonyatosságait és minden utálatosságait.

19És adok nekik egy szívet, és új szellemet adok beléjük; és eltávolítom a kőszívet testükből, és adok nekik hússzívet;

20hogy törvényeimben járjanak és ítéleteimet megtartsák és megcselekedjék azokat; és legyenek nekem népem gyanánt, és én legyek nekik Istenük gyanánt.

21Akiknek szíve pedig iszonyatosságaik és utálatosságaik szíve szerint jár; azoknak útját fejükre rakom, mond az én uram, az Úr.

22Erre meglebbentették a Kérubok szárnyaikat, és a kerekek velük együtt voltak;

23és Izráel Istenének dicsősége rajtuk volt felül. És felszállt az Úr dicsősége a város belsejéből; és megállt a hegyen, mely a várostól keletre van.

24Engem pedig felemelt a szellem, és elvitt engem Káldeába a foglyokhoz látomásban Isten szellemével; és elszállt rólam a látomás, melyet láttam.

25És szóltam a foglyoknak; az Úrnak minden igéjét, melyet nekem megmutatott.

Public Domain

Choose Translation

Switch translation for Ezekiel 11.

Reading Settings

Paragraph viewDisplay verses as flowing paragraphs instead of individual lines
Show verse numbersDisplay verse numbers inline
Red letterHighlight the words of Christ in red

Sign in to save your reading preferences across sessions.