1És láttam; és íme a mennyezeten, mely a Kérubok feje fölött volt, volt egy zafírkő; úgy látszott felettük, mint egy trón körvonalának a megjelenése.
2És szólt a gyolcsba öltözött férfiúnak és azt mondta: Menj be a forgatag közé a Kérub alá, és töltsd meg két markodat égő parázzsal a Kérubok közül, és szórd a városra; és bement szemeim előtt.
3És a Kérubok a háztól jobbra álltak, mikor a férfiú bement; és a felhő megtöltötte a belső udvart.
4Mikor pedig az Úr dicsősége felemelkedett a Kérubról a ház küszöbére; a ház telt meg a felhővel, és az udvar az Úr dicsőségének ragyogásával lett tele.
5A Kérubok szárnyainak hangja pedig elhallatszott a külső udvarig; mint a Mindenható Isten hangja, mikor beszél.
6És történt, hogy amint megparancsolta a gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgatag közül, a Kérubok közül, és az bement, és megállt a kerék mellett:
7kinyújtotta a Kérub a kezét a Kérubok közül a tűzhöz, mely a Kérubok között volt, és vett és tett a gyolcsba öltözöttnek két markába; és az elvette és kijött.
8Ekkor tűnt fel a Kérubokon, hogy emberkéz-forma van szárnyaik alatt.
9És láttam, és íme négy kerék a Kérubok mellett, egyik kerék egyik Kérub mellett, és másik kerék másik Kérub mellett; és a kerekek megjelenése olyan volt, mint a krizolitkő ragyogása.
10De megjelenésre egy körvonala volt mind a négynek; mintha egyik kerék benne lett volna a másik kerékben.
11Ha mentek, négy oldaluk irányába mentek, nem fordultak meg jártukban; hanem arra a helyre, ahova a fő fordult, mentek utána, nem fordultak meg jártukban.
12És egész testük és hátuk és kezeik és szárnyaik, a kerekek is tele voltak szemekkel, körül mind a négyük kerekei.
13Ami a kerekeket illeti; azokat forgatagnak nevezték fülem hallatára.
14És négy arca volt egynek; az elsőnek arcai a kérubarcok, és a másodiknak arcai emberarcok és a harmadiké oroszlánarcok és a negyediké sasarcok.
15És ha felemelkedtek a Kérubok, azaz az az élőlény, melyet a Kebár folyónál láttam:
16akkor, ha a Kérubok mentek, a kerekek mellettük mentek; és ha a Kérubok meglebbentették szárnyaikat, hogy felemelkedjenek a földről, a kerekek sem fordultak el mellőlük;
17ha megálltak, megálltak, ha felemelkedtek, felemelkedtek velük; mert az élőlény szelleme volt bennük.
18És mikor az Úr dicsősége kivonult a ház küszöbéről; a Kérubokra állt.
19És mikor meglebbentették a Kérubok szárnyaikat és felemelkedtek a földről szemeim előtt, kivonultukban a kerekek is velük együtt voltak. És mikor megállt az Úr háza keleti kapujának ajtajában, Izráel Istenének dicsősége rajtuk volt felül.
20Ez volt az az élőlény, melyet Izráel Istene alatt láttam a Kebár folyónál; és megtudtam, hogy Kérubok voltak.
21Négy-négy arca volt egynek, és négy szárnya egynek; és emberi kezek körvonala volt szárnyaik alatt.
22És ami arcaik körvonalát illeti, ugyanazok az arcok voltak, amilyeneknek a Kebár folyónál láttam megjelenésüket és magukat; ki-ki arcainak irányában járt.