Ezekiel 10
1 És láttam; és íme a mennyezeten, mely a Kérubok feje fölött volt, volt egy zafírkő; úgy látszott felettük, mint egy trón körvonalának a megjelenése.
2 És szólt a gyolcsba öltözött férfiúnak és azt mondta: Menj be a forgatag közé a Kérub alá, és töltsd meg két markodat égő parázzsal a Kérubok közül, és szórd a városra; és bement szemeim előtt.
3 És a Kérubok a háztól jobbra álltak, mikor a férfiú bement; és a felhő megtöltötte a belső udvart.
4 Mikor pedig az Úr dicsősége felemelkedett a Kérubról a ház küszöbére; a ház telt meg a felhővel, és az udvar az Úr dicsőségének ragyogásával lett tele.
5 A Kérubok szárnyainak hangja pedig elhallatszott a külső udvarig; mint a Mindenható Isten hangja, mikor beszél.
6 És történt, hogy amint megparancsolta a gyolcsba öltözött férfinak, mondván: Végy tüzet a forgatag közül, a Kérubok közül, és az bement, és megállt a kerék mellett:
7 kinyújtotta a Kérub a kezét a Kérubok közül a tűzhöz, mely a Kérubok között volt, és vett és tett a gyolcsba öltözöttnek két markába; és az elvette és kijött.
8 Ekkor tűnt fel a Kérubokon, hogy emberkéz-forma van szárnyaik alatt.
9 És láttam, és íme négy kerék a Kérubok mellett, egyik kerék egyik Kérub mellett, és másik kerék másik Kérub mellett; és a kerekek megjelenése olyan volt, mint a krizolitkő ragyogása.
10 De megjelenésre egy körvonala volt mind a négynek; mintha egyik kerék benne lett volna a másik kerékben.
11 Ha mentek, négy oldaluk irányába mentek, nem fordultak meg jártukban; hanem arra a helyre, ahova a fő fordult, mentek utána, nem fordultak meg jártukban.
12 És egész testük és hátuk és kezeik és szárnyaik, a kerekek is tele voltak szemekkel, körül mind a négyük kerekei.
13 Ami a kerekeket illeti; azokat forgatagnak nevezték fülem hallatára.
14 És négy arca volt egynek; az elsőnek arcai a kérubarcok, és a másodiknak arcai emberarcok és a harmadiké oroszlánarcok és a negyediké sasarcok.
15 És ha felemelkedtek a Kérubok, azaz az az élőlény, melyet a Kebár folyónál láttam:
16 akkor, ha a Kérubok mentek, a kerekek mellettük mentek; és ha a Kérubok meglebbentették szárnyaikat, hogy felemelkedjenek a földről, a kerekek sem fordultak el mellőlük;
17 ha megálltak, megálltak, ha felemelkedtek, felemelkedtek velük; mert az élőlény szelleme volt bennük.
18 És mikor az Úr dicsősége kivonult a ház küszöbéről; a Kérubokra állt.
19 És mikor meglebbentették a Kérubok szárnyaikat és felemelkedtek a földről szemeim előtt, kivonultukban a kerekek is velük együtt voltak. És mikor megállt az Úr háza keleti kapujának ajtajában, Izráel Istenének dicsősége rajtuk volt felül.
20 Ez volt az az élőlény, melyet Izráel Istene alatt láttam a Kebár folyónál; és megtudtam, hogy Kérubok voltak.
21 Négy-négy arca volt egynek, és négy szárnya egynek; és emberi kezek körvonala volt szárnyaik alatt.
22 És ami arcaik körvonalát illeti, ugyanazok az arcok voltak, amilyeneknek a Kebár folyónál láttam megjelenésüket és magukat; ki-ki arcainak irányában járt.