Exodus 3
1 Mózes pedig pásztor volt ipának, Jitrónak, Midján papjának juhai mellett; és mikor egyszer a sivatagon túl hajtotta a juhokat, eljutott az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2 És megjelent neki az Úr angyala a csipkebokorból egy tűzlángban. Mikor látta, hogy a csipkebokor ég a tűzben, de a csipkebokor nem ég el,
3 azt mondta Mózes: Oda kell mennem, hogy lássam ezt a nagy látványt; miért nem ég el a csipkebokor.
4 Mikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokorból és azt mondta: Mózes, Mózes. És ő felelt: ímhol vagyok.
5 Akkor azt mondta: Ne jöjj ide közel; húzd le saruikat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.
6 Aztán azt mondta: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Erre elrejtette arcát Mózes, mert félt az Istenre tekinteni.
7 Továbbá azt mondta az Úr: Látván láttam népem nyomorúságát, mely Egyiptomban van; és robotmestereik miatt való kiáltásukat meghallgattam, mert ismerem fájdalmaikat.
8 Lejöttem tehát, hogy kiragadjam őt Egyiptom kezéből és felvigyem őt abból az országból egy szép és tágas országba, egy tejjel és mézzel folyó országba; a kanaániak, hittiek, emoriak, perizziek, hivviek és jebusziak helyére.
9 Most tehát, miután Izráel fiainak kiáltása eljutott hozzám; sőt láttam is azt a szorongatást, mellyel az egyiptomiak szorítják őket:
10 most tehát eredj és elküldelek téged Faraóhoz; hogy hozd ki az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból.
11 Mózes pedig azt mondta az Istennek: Ki vagyok én, hogy Faraóhoz menjek; és hogy kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?
12 De azt mondta: Hogy veled leszek, és ez legyen neked annak a jele, hogy én küldtelek téged; és mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok az Istent imádni.
13 Erre azt mondta Mózes az Istennek: Ha én most elmegyek Izráel fiaihoz és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok; és ők ezt mondják: Mi a neve? mit mondjak nekik?
14 És azt mondta Isten Mózesnek: Vagyok aki vagyok; azután azt mondta: így szólj Izráel fiainak: A Vagyok küldött engem hozzátok.
15 Továbbá azt mondta Isten Mózesnek: így szólj Izráel fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok; ez az én nevem örökké, és ez az én megszólításom nemzedékről nemzedékre.
16 Eredj el és gyűjtsd össze Izráel véneit és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene megjelent nekem, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, mondván: Számon vévén számon vettelek titeket és azt, amit veletek Egyiptomban tettek,
17 és azt mondtam: Felviszlek benneteket Egyiptom nyomorúságából a kanaániak, hittiek, emoriak, perizziek, hivviek és jebusziak országába; egy tejjel és mézzel folyó országba.
18 Ha tehát hallgatnak szavadra; menj el te és Izráel vénei Egyiptom királyához, és mondjátok neki: Az Úr, a héberek Istene találkozott velünk, most tehát hadd menjünk el háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek.
19 Én azonban tudom, hogy nem enged benneteket elmenni Egyiptom királya; erős kézre sem.
20 De majd kinyújtom kezemet és megverem Egyiptomot mindenféle csodáimmal, melyeket benne véghez viszek; így aztán majd elereszt benneteket.
21 És kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemeiben; úgyhogy ha elmentek, ne menjetek üres kézzel,
22 hanem kérjen minden asszony a maga szomszédasszonyától és a házában tartózkodótól ezüstholmikat és aranyholmikat és ruhákat; és adjátok rá fiaitokra és lányaitokra, így fosszátok ki Egyiptomot.