1Mózes pedig pásztor volt ipának, Jitrónak, Midján papjának juhai mellett; és mikor egyszer a sivatagon túl hajtotta a juhokat, eljutott az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2És megjelent neki az Úr angyala a csipkebokorból egy tűzlángban. Mikor látta, hogy a csipkebokor ég a tűzben, de a csipkebokor nem ég el,
3azt mondta Mózes: Oda kell mennem, hogy lássam ezt a nagy látványt; miért nem ég el a csipkebokor.
4Mikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, szólította őt Isten a csipkebokorból és azt mondta: Mózes, Mózes. És ő felelt: ímhol vagyok.
5Akkor azt mondta: Ne jöjj ide közel; húzd le saruikat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld.
6Aztán azt mondta: Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Erre elrejtette arcát Mózes, mert félt az Istenre tekinteni.
7Továbbá azt mondta az Úr: Látván láttam népem nyomorúságát, mely Egyiptomban van; és robotmestereik miatt való kiáltásukat meghallgattam, mert ismerem fájdalmaikat.
8Lejöttem tehát, hogy kiragadjam őt Egyiptom kezéből és felvigyem őt abból az országból egy szép és tágas országba, egy tejjel és mézzel folyó országba; a kanaániak, hittiek, emoriak, perizziek, hivviek és jebusziak helyére.
9Most tehát, miután Izráel fiainak kiáltása eljutott hozzám; sőt láttam is azt a szorongatást, mellyel az egyiptomiak szorítják őket:
10most tehát eredj és elküldelek téged Faraóhoz; hogy hozd ki az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból.
11Mózes pedig azt mondta az Istennek: Ki vagyok én, hogy Faraóhoz menjek; és hogy kihozzam Izráel fiait Egyiptomból?
12De azt mondta: Hogy veled leszek, és ez legyen neked annak a jele, hogy én küldtelek téged; és mikor kihozod a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok az Istent imádni.
13Erre azt mondta Mózes az Istennek: Ha én most elmegyek Izráel fiaihoz és azt mondom nekik: Atyáitok Istene küldött engem hozzátok; és ők ezt mondják: Mi a neve? mit mondjak nekik?
14És azt mondta Isten Mózesnek: Vagyok aki vagyok; azután azt mondta: így szólj Izráel fiainak: A Vagyok küldött engem hozzátok.
15Továbbá azt mondta Isten Mózesnek: így szólj Izráel fiainak: Az Úr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok; ez az én nevem örökké, és ez az én megszólításom nemzedékről nemzedékre.
16Eredj el és gyűjtsd össze Izráel véneit és mondd nekik: Az Úr, atyáitok Istene megjelent nekem, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, mondván: Számon vévén számon vettelek titeket és azt, amit veletek Egyiptomban tettek,
17és azt mondtam: Felviszlek benneteket Egyiptom nyomorúságából a kanaániak, hittiek, emoriak, perizziek, hivviek és jebusziak országába; egy tejjel és mézzel folyó országba.
18Ha tehát hallgatnak szavadra; menj el te és Izráel vénei Egyiptom királyához, és mondjátok neki: Az Úr, a héberek Istene találkozott velünk, most tehát hadd menjünk el háromnapi útra a sivatagba, hogy áldozzunk az Úrnak, a mi Istenünknek.
19Én azonban tudom, hogy nem enged benneteket elmenni Egyiptom királya; erős kézre sem.
20De majd kinyújtom kezemet és megverem Egyiptomot mindenféle csodáimmal, melyeket benne véghez viszek; így aztán majd elereszt benneteket.
21És kedvessé teszem ezt a népet az egyiptomiak szemeiben; úgyhogy ha elmentek, ne menjetek üres kézzel,
22hanem kérjen minden asszony a maga szomszédasszonyától és a házában tartózkodótól ezüstholmikat és aranyholmikat és ruhákat; és adjátok rá fiaitokra és lányaitokra, így fosszátok ki Egyiptomot.