1Végezetre imádkozzatok, atyámfiai, értünk, hogy az Úr beszéde folyjon és dicsőíttessék, mint ti nálatok,
2és hogy szabaduljunk meg a helytelen és gonosz emberektől; mert nem mindenkié a hit.
3De hű az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól.
4És bízunk az Úrban reátok nézve, hogy amiket parancsolunk nektek, meg is teszitek, meg is fogjátok tenni.
5Az Úr pedig igazgassa a ti szíveiteket az Isten szerelmére és a Krisztus tÚrelmére.
6Parancsoljuk pedig nektek, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében, hogy húzódjatok vissza minden olyan atyafitól, aki rendetlenül jár és nem aszerint a hagyomány szerint, amit tőlünk vett.
7Mert magatok tudjátok, hogyan kell a mi példánkat követnetek; mert nem viseltük magunkat rendetlenül köztetek.
8Sem senkinek kenyerét ingyen nem ettük, hanem munkával és fáradsággal, éjjel és nappal dolgozva, hogy közületek senkinek terhére ne legyünk.
9Nem hogy nekünk az nem volna szabad, hanem hogy magunkat például adjuk nektek, hogy utánozzatok minket.
10Mert mikor nálatok voltunk is, azt parancsoltuk nektek, hogy ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék.
11Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül járnak köztetek, semmit nem dolgozva, hanem nyughatatlankodva.
12Az ilyeneknek pedig parancsoljuk és kérjük őket a mi Urunk Jézus Krisztus által, hogy nyugodtan dolgozzanak és a maguk kenyerét egyék.
13Ti pedig, atyámfiai, meg ne restüljetek a jócselekvésben.
14Ha pedig valaki nem enged a mi levél által való beszédünknek, azt jegyezzétek meg; és ne társalkodjatok vele, hogy megszégyenüljön.
15De ne úgy tartsátok, mint ellenséget, hanem úgy intsétek, mint testvért.
16Maga pedig a békességnek Ura adja meg nektek a békét örökké minden módon. Az Úr legyen mindnyájatokkal.
17Üdvözlet a saját kezemmel, Pál. Ami minden levelemnek jele; így írok.
18Ami Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájatokkal! Ámen.