1Pál, Istennek, a mi üdvözítőnknek és az Úr Jézus Krisztusnak, a mi reménységünknek rendelése szerint Jézus Krisztus apostola,
2Timótheusnak, az én igazi fiamnak a hitben: kegyelem, irgalmasság, béke Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk Krisztus Jézustól.
3Amiképpen kértelek téged, hogy maradj Efézusban, mikor Macedóniába mentem, úgy kérlek most, hogy megparancsold némelyeknek, hogy ne tanítsanak másképp,
4és ne foglalkozzanak mesékkel és vége-hossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal, melyek kérdéseket támasztanak inkább, mint Istenben való épülést, mely hit által van,
5pedig a parancsolat vége a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet.
6Melyektől némelyek eltévelyedvén, hiábavaló beszédre hajoltak,
7törvénytanítók akarván lenni, holott nem értik, sem amiket mondanak, sem amikről erős bizonyságot tesznek.
8Pedig tudjuk, hogy jó a törvény, ha valaki azt megfelelőleg alkalmazza,
9annak tudatában, hogy igaz emberre törvény nem rendeltetett, hanem törvénytelenekre, engedetlenekre, istentelenekre, bűnösökre, szentségtelenekre, közönségesekre, atyagyilkosokra, anyagyilkosokra, emberölőkre,
10paráznákra, férfiakkal fertelmeskedőkre; emberrablókra, hazugokra, hamisan esküvőkre, és ami egyéb az egészséges tanítással ellenkezik
11a boldog Isten dicsőségének evangéliuma szerint, amellyel én vagyok megbízva.
12És hálás vagyok annak, aki engem erőssé tett, a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy engem hűnek tartott és ebbe a szolgálatba tett,
13bár előbb istenkáromló, üldöző és bántalmazó voltam. De könyörületet nyertem, mert tudatlanul cselekedtem hitetlenségben,
14és a mi Urunknak kegyelme még bőségesebb lett a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.
15Igaz beszéd ez, és teljesen elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus bűnösöket üdvözíteni jött a világra, kik között első vagyok én:
16de azért nyertem könyörületet, hogy rajtam mutassa meg Jézus Krisztus először az ő teljes hosszútűrését, hogy így példaképben ábrázolja ki, milyen emberek fognak a benne való hit által örök életre jutni.
17Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség mindörökkön örökké! Ámen.
18Ezt a parancsolatot intézem hozzád, fiam, Timótheus, a rólad szóló korábbi jövendölésekhez képest, hogy harcold meg azok alapján a jó harcot,
19megtartván a hitet és jó lelkiismeretet. Melyet némelyek elvetvén, a hit tekintetében hajótörést szenvedtek;
20kik közül való Himenéusz és Alexander, kiket átadtam a sátánnak, hogy megtanulják, hogy ne káromkodjanak.