1És a háború hosszúra nyúlt Saul háza között és Dávid háza között; és Dávid folytonosan erősödött, Saul háza pedig folytonosan gyengült.
2Dávidnak fiai is születtek Hebronban; éspedig elsőszülöttje Ammon a jizréeli Ahinóámtól lett;
3a második Kileáb, a kármeli Abigailtól, a Nábál feleségétől; a harmadik pedig Absálom, Maakának, Talmaj gesuri király leányának fia volt;
4a negyedik Adonija, Haggit fia; az ötödik Sefatja, Abitál fia;
5és a hatodik Jitreám, Egláé, a Dávid feleségéé: ezek születtek Dávidnak Hebronban.
6Úgy volt pedig, hogy mikor a háború folyt Saul háza között és Dávid háza között, Ábner erősen állt Saul háza mellett.
7Hanem volt Saulnak egy másodfelesége, a neve Ricpá, Ajjá leánya; és egyszer azt mondta Ábnernek: Miért mentél be atyám másodfeleségéhez?
8És Ábner Isbósetnek e szavaira nagyon fellobbant és azt mondta: Hát ebfej vagyok én, aki Júda rovására ma kegyelmet gyakorlok atyádnak, Saulnak házával, testvéreivel és barátaival és nem adtalak téged Dávid kezébe; hogy ilyen asszony-bűnt kérsz tőlem számon ma?
9Úgy cselekedjék Isten Ábnerrel és úgy folytassa vele: hogy amint megesküdött az Úr Dávidnak, aszerint cselekszem vele:
10átszállítván a királyságot Saul házáról; és felállítván Dávid királyi székét Izráel felett és Júda felett, Dántól fogva mind Beérsebáig.
11Erre nem bírt többet egy szót sem válaszolni Ábnernek; tőle való féltében.
12Akkor követeket küldött Ábner Dávidhoz maga helyett,5 abban a kérdésben, hogy kié legyen az ország; mondván: Kösd meg velem szövetségedet, és ihol az én kezem veled lesz egész Izráelnek hozzád fordításában.
13Az pedig azt mondta: Jó, én szövetséget kötök veled; én csak egy dolgot kérek tőled, nevezetesen ne lásd meg az én orcámat, csak ha előbb elhozod Mikalt, Saul leányát, mikor el akarsz jönni, hogy meglásd az én orcámat.
14Követeket küldött Dávid Isbósethez is, Saul fiához, mondván: Add ki nekem feleségemet, Mikalt, akit száz filiszteus előbőrével jegyeztem el magamnak.
15Akkor elküldött Isbóset és elvétette őt férjétől, Paltiéltől, Lajis fiától;
16vele ment férje is, sírva kísérvén őt Bahurimig; ott Ábner azt mondta neki: Eredj, menj vissza; akkor visszament.
17Ábner megbeszélése pedig Izráel véneivel ez volt, mondván: Már régebben Dávidot akartátok magatok fölé királynak:
18most tehát cselekedjetek. Hiszen az Úr mondta Dávid felől, mondván: Az én szolgámnak, Dávidnak keze által szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusok kezéből és minden ellenségük kezéből.
19Szintén ezt beszélte Ábner Benjámin füleibe is; és szintén Ábner ment el Hebronba is Dávid füleibe elbeszélni mindent, ami Izráelnek és Benjámin egész házának tetszenék.
20És mikor Ábner bement Dávidhoz Hebronba, és vele húsz férfiú; Dávid lakomát rendezett Ábnernek és a vele levő férfiaknak.
21Akkor azt mondta Ábner Dávidnak: Ezennel felkelek és elmegyek, hogy összegyűjtsem uramhoz, a királyhoz egész Izráelt, hogy kössenek veled szövetséget, és légy király mindenen, amit lelked kíván; ezzel elbocsátotta Dávid Ábnert, és elment békességgel.
22És íme Dávid szolgái és Jóáb megérkeztek a csapattól és sok martalékot hoztak magukkal; de Ábner nem volt Dáviddal Hebronban, mert elbocsátotta őt és elment békességgel.
23Mikor tehát Jóáb és az egész sereg, mely vele volt, megérkezett; és mikor jelentették Jóábnak, mondván: Bejött Ábner, a Nér fia a királyhoz; és elbocsátotta őt és elment békességgel;
24akkor Jóáb bement a királyhoz, és azt mondta: Mit csináltál? Hiszen Ábner bejött hozzád, miért bocsátottad el őt, hogy szabadon elmenjen?
25Ismerheted Ábnert, a Nér fiát, hogy téged elámítani jött; és jöttödet, mentedet megismerni, és megtudni mindent, amit tenni akarsz.
26Akkor kiment Jóáb Dávidtól és követeket küldött Ábner után, kik visszahozták őt a Szirá kútjától; de Dávid nem tudta.
27Mikor Ábner visszatért Hebronba, félrevonta őt Jóáb a kapu közé, hogy nyugodtan beszéljen vele; és ott átütötte őt a hasán úgy, hogy meghalt, testvérének, Asszáélnek véréért.
28Mikor Dávid utólag meghallotta, azt mondta: Ment vagyok én és királyságom az Úr előtt örökké Ábnernek, a Nér fiának kiontott vérétől;
29illesse Jóáb fejét és atyja egész házát; és ki ne fogyjon6 Jóáb házából az olyan, aki folyásos, bélpoklos, mankón járó, aki kard által esik el és aki kenyérben szűkölködik.
30Jóáb pedig és testvére, Abisai azért ölték meg Ábnert, mert az megölte testvérüket, Asszáélt Gibeonban a hadakozáson.
31És azt mondta Dávid Jóábnak és a vele levő egész népnek: Szaggassátok meg ruháitokat, öltsetek zsákruhát, úgy jajgassatok Ábner előtt; a király pedig, Dávid, a gyászpad után ment.
32És mikor eltemették Ábnert Hebronban; felemelte a király hangját és sírt Ábner sírjánál, és sírt az egész nép.
33Aztán gyászéneket mondott a király Ábner felett és ezt mondta: Hát ily gyalázatos halált kellett Ábnernek halnia?
34Kezeid nem voltak megkötözve, Es lábaidat nem verték béklyóba, Mint egy álnok ember előtt elesnek, úgy estél el! Erre még inkább siratta őt az egész nép.
35Mikor pedig eljött az egész nép, hogy étellel kínálja Dávidot, míg nappal volt; megesküdött Dávid, mondván: Úgy cselekedjen velem Isten és úgy folytassa, hogy a naplemente előtt nem ízlelek kenyeret vagy bármi egyebet.
36Ezt pedig az egész nép megfigyelte s tetszett neki; minden tetszett az egész népnek, amit a király csinált:
37és megtudta az egész nép és egész Izráel aznap, hogy nem a királytól volt, hogy Ábnert, a Nér fiát megölték.
38És azt mondta a király szolgáinak: Ugye tudjátok, hogy fejedelem és nagy ember esett el e mai nap Izráelben?
39De én ma gyenge vagyok, és bár felkent király, de ezek az emberek, Cerujá fiai, nagyon nehezek nekem; fizessen meg az Úr annak, aki a gonoszt elkövette, gonoszsága szerint.