1Történt pedig ennek utána, hogy megkérdezte Dávid az Úrtól, mondván: Felmenjek-e Júdának valamelyik városába? És azt mondta neki az Úr: Menj fel. Akkor azt mondta Dávid: Hová menjek fel? És azt mondta: Hebronba.
2És felment oda Dávid és két felesége is; Ahinóám, a jizréeli és Abigail, a Nábál felesége, a kármeli.
3Embereit is, akik vele voltak, felvitte Dávid, kit-kit háznépestül; és letelepedtek Hebron városaiban.
4És eljöttek Júda emberei és királlyá kenték ott Dávidot Júda háza felett. Es mikor jelentették Dávidnak, mondván: Jábes Gileád emberei voltak, akik Sault eltemették;
5követeket küldött Dávid Jábes Gileád embereihez; és azt mondta nekik: Áldottak legyetek az Úrtól, hogy ezt a kegyességet cselekedtétek uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek őt.
6Most tehát cselekedjék veletek az Úr kegyelmet és hűséget, és én is megcselekszem veletek ezt a jót, amiért ezt a dolgot cselekedtétek.
7Most tehát legyenek erősek kezeitek és legyetek derék emberek, mert meghalt uratok, Saul; hanem engem meg királlyá kent Júda háza maga felett.
8De Ábner, Nér fia, aki Saulnak hadvezére volt; fogta Isbósetet, Saul fiát, átvitte őt Mahanajimba:
9és királlyá tette őt Gileádon, az asúriakon, Jizréelen; és Efraimon és Benjáminon, és egyáltalán az egész Izráelen.
10Negyven esztendős volt Isbóset, Saul fia, mikor királlyá lett Izráelen, és két esztendeig volt király; csak Júda háza követte Dávidot.
11A napok száma pedig, melyekben Dávid Júda házán volt király Hebronban: hét év és hat hónap.
12Egyszer kivonult Ábner, Nér fia és Isbósetnek, Saul fiának szolgái Mahanajimból Gibeonba.
13Kivonult Jóáb is, Cerujá fia Dávid szolgáival, és a gibeoni halastónál összetalálkoztak; és letelepedtek, ezek a halastón innen, azok pedig a halastón túl.
14Akkor azt mondta Ábner Jóábnak: Felkelhetnének a legények, hogy játsszanak előttünk! És azt mondta Jóáb: Felkelhetnek.
15És felkeltek és átmentek szám szerint tizenketten Benjámin részéről és Isbósetnek, Saul fiának részéről, tizenketten pedig Dávid szolgái közül.
16És beleragadtak egymás fejébe, kardjuk pedig egymás oldalába, úgyhogy együtt estek el; el is nevezték azt a helyet a Kardhegyek dűlőjének, mely Gibeonban van.
17Erre a hadakozás igen keménnyé lett azon a napon; és Ábner és Izráel emberei megverettek Dávid szolgái előtt.
18Es ott volt Cerujá három fia, Jóáb, Abisai és Asszáél; és Asszáél olyan könnyű lábú volt, mint egy mezei zerge.
19És Asszáél üldözte Ábnert; és el nem tért mentében sem jobbra, sem balra Ábner mögül.
20Egyszer hátrafordult Ábner és azt mondta: Te vagy ez, Asszáél? Es azt mondta: Én.
21Akkor azt mondta neki Ábner: Térj ki jobbra vagy balra és ragadj meg egyet a legények közül és annak a felszerelését vedd el; de nem akart Asszáél mögüle eltérni.
22Akkor megint folytatta Ábner, mondván Asszáélnek: Térj el mögülem; miért vágjalak földre, és hogyan emeljem orcámat testvéredre, Jóábra?
23És mikor vonakodott eltérni, hasba ütötte őt Ábner a dárda hátrafelé néző végével, úgyhogy hátul kijött a dárda, és ő elesett ott és nyomban meghalt. Es történt, hogy aki arra a helyre ért, ahol Asszáél elesett és meghalt, mindenki megállott.
24Jóáb és Abisai pedig üldözték Ábnert; és a nap éppen leszállt, mikor ők Gibeat-Ammához érkeztek, mely Giahhal szemben Gibeon sivataga felé van.
25Akkor összeszedelőzködtek Benjámin fiai Ábner után, és egy csapatot alkottak; és megálltak egy halom tetején.
26Ábner pedig odakiáltott Jóábnak és azt mondta: Örökké egyen-e a kard? Hát nem tudod, hogy keserű lesz ennek a vége? Mikor mondod már a népnek, hogy térjen vissza testvérei üldözéséből?
27És azt mondta Jóáb: Él az Isten, hogy, ha nem szóltál volna, akkor csak reggel hagyta volna abba a nép testvérei üldözését.
28Ezzel megfúvatta Jóáb a kÚrtöt és megállt az egész nép, és nem üldözték tovább Izráelt; és nem folytatták tovább a harcot.
29Aztán Ábner és emberei azon az egész éjszakán meneteltek a Síkságon; aztán átkeltek a Jordánon és meneteltek az egész Bitronon, úgy érkeztek meg Mahanajimba.
30Jóáb pedig mikor visszafordult Ábner üldözéséből, összegyűjtötte az egész népet; és Dávid szolgái közül tizenkilenc ember hiányzott és Asszáél.
31Dávid szolgái pedig levágtak Benjáminból és Ábner emberei közül: háromszáz és hatvan ember halt meg.
32És felvették Asszáélt és eltemették őt atyja sírjába, mely Bét-Lehemben volt; azután egész éjjel meneteltek Jóáb és emberei, és Hebronban virradtak meg.