1Így feleségévé lett neki, és szült neki egy fiút. De az Úr szemeiben gonosz volt a dolog, amit Dávid elkövetett;tehát elküldte az Úr Nátánt Dávidhoz. És mikor bement hozzá, azt mondta neki: Egy városban volt egyszer két ember, egyik gazdag, másik szegény.
2A gazdagnak nagyon sok juha és marhája volt.
3A szegénynek pedig semmije sem volt, csak egyetlen báránykája, melyet megszerzett és felnevelt, úgyhogy nála nőtt fel és gyermekeivel együtt; falatjából evett, poharából ivott és ölében feküdt, és olyan volt neki, mint a leánya.
4És mikor egyszer egy utas érkezett a gazdag emberhez, sajnált a maga juhából vagy marhájából venni, hogy megkészítse a hozzá érkezett vándornak; hanem fogta a szegény ember bárányát, és azt készítette el a hozzá érkezett embernek.
5Erre felgerjedt Dávid haragja arra az emberre nagyon; és ezt mondta Nátánnak: Él az Úr, hogy halál fia az az ember, aki ezt tette;
6és a bárányt négyszeresen meg kell térítenie azért, mert ezt a dolgot elkövette, és azért, mert nem érzett részvétet!
7Akkor azt mondta Nátán Dávidnak: Te vagy az az ember! Így mondta az Úr, Izráel Istene: En felkentelek téged Izráel felett királynak, és én kiszabadítottalak Saul kezéből;
8és kész voltam neked adni urad házát és urad feleségeit az öledbe, és kész voltam neked adni Izráel házát és Júda házát; és ha nem elég, kész voltam tetézni ezzel is, azzal is:
9miért vetetted meg az Úr szavát, azt cselekedvén, ami gonosz az ő szemeiben? A hitti Uriját levágattad fegyverrel, feleségét pedig elvetted magadnak feleségül, mihelyt őt megölted Ammon fiainak fegyverével.
10Most tehát fegyver nem távozik el soha házadtól azért, amiért megvetettél engem és elvetted a hitti Urijá feleségét, hogy a te feleséged legyen.
11Így mondta az Úr: íme én saját házadból támasztok veszedelmet ellened, és elveszem feleségeidet szemeid előtt és felebarátodnak adom; és feleségeiddel hál ennek a napnak a szemei előtt.
12Mert te rejtekben cselekedtél; én majd egész Izráel előtt és a nap előtt cselekszem meg ezt a dolgot.
13Erre azt mondta Dávid Nátánnak: Vétkeztem az Úr ellen! Nátán pedig azt mondta Dávidnak: Az Úr is elhárította bűnödet, nem kell meghalnod:
14csakhogy mivel nagyon megvetetted48 az Úr ellenségeit ebben a dologban; a fiúnak meg, aki neked született, bizonnyal meg kell halni.
15Mikor Nátán elment haza; megverte az Úr a gyermeket, akit Urijá felesége Dávidnak szült, úgyhogy halálos beteg lett.
16És megkereste Dávid az Istent a fiúért; és böjtöt tartott Dávid, mikor pedig hazament, a földön fekve hált.
17És mikor felkerekedtek hozzá háza vénei, hogy felkeltsék őt a földről; nem akart, és kenyeret sem evett velük.
18Mikor pedig hetednapra meghalt a gyermek, féltek Dávid szolgái jelenteni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: Ha, míg a gyermek életben volt, és szóltunk hozzá, nem is hallgatott a szavunkra; mily rosszat fog tenni, ha azt mondjuk neki: Meghalt a gyermek?
19De mikor látta Dávid, hogy szolgái sugdolóznak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek; és azt mondta Dávid szolgáinak: Hát meghalt a gyermek? És azt mondták: Meghalt.
20Akkor felkelt Dávid a földről, megmosdott, megkenekedett és ruhát váltott; aztán elment az Úr házába és leborult. Mikor pedig hazament; kérte, hogy tegyenek elébe ételt, és evett.
21Akkor azt mondták neki szolgái: Mi dolog ez, amit cselekedtél? Mikor élt a gyermek, böjtöltél és sírtál érte, ma pedig, mikor meghalt a gyermek, felkeltél és ettél kenyeret.
22És azt mondta: Míg élt a gyermek, böjtöltem és sírtam; mert azt gondoltam: Ki tudja, az Úr könyörülhet rajtam, és a gyermek életben marad.
23De most meghalt, miért böjtöljek én; visszahozhatom-e még őt? Én megyek őhozzá, de ő nem tér vissza énhozzám.
24És megvigasztalta Dávid feleségét, Batsebát, és bement hozzá és vele hált; és mikor annak fia született, azt ő Salamonnak nevezte el. De az Úr szerette azt,
25tehát elküldte Nátán prófétát, és általa Jedidjának nevezte el; az Úrért.
26Jóáb pedig hadakozott Ammon fiainak Rabbája ellen; és bevette a királyi várost.
27Tudniillik Jóáb követeket küldött Dávidhoz; és azt mondta: Támadást intéztem Rabbá ellen, be is vettem a vízi várost;
28most tehát gyűjtsd össze a többi népet és szállj hadba a város ellen és vedd be azt; nehogy én vegyem be a várost és az én nevemet kiáltsák ki felette:
29erre összegyűjtötte Dávid az egész népet és elment Rabbába; és miután támadást intézett ellene, bevette azt.
30És elvette Malkám koronáját annak fejéről, mely egy tálentum súlyú arany volt, egy drágakővel, és a Dávid fejére került; a városból pedig nagyon sok martalékot vitt ki.
31És a népet, mely benne volt, kivitte és elhelyezte a fűrésznél és a vascsákányoknál és a vasfejszéknél, vagy átvitte őket a téglavetőbe; és így tett Ammon fiainak minden városával. Aztán visszatért Dávid és az egész nép Jeruzsálembe.