1Jóásnak, Ahazjá fiának, Júda királyának huszonharmadik évében lett király Jóáház, Jéhu fia Izráel felett Samáriában tizenhét esztendeig.
2És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben, és Járobeámnak, Nebát fiának vétkét követte, amellyel vétekbe ejtette Izráelt, attól nem tért el.
3Ezért felgerjedt az Úr haragja Izráelre, és Hazáelnek, Szíria királyának kezébe adta őket, és Benhadadnak, Hazáel fiának kezébe az egész idő alatt.
4De mikor megengesztelte Jóáház az Úr orcáját; hallgatott rá az Úr, mert látta Izráel sanyargatását, hogy sanyargatta őket Szíria királya;
5[adott is az Úr Izráelnek szabadítót, úgyhogy kimentek Szíria keze alól, és úgy laktak Izráel fiai sátoraikban, mint annak előtte;
6mégsem távoztak el Járobeám házának vétkétől, mellyel vétekbe ejtette Izráelt, abban jártak; sőt a szent fa is megmaradt Samáriában];
7tudniillik nem hagyott meg Jóáháznak több hadi népet, mint ötven lovast, tíz szekeret és tízezer gyalogost; mert elveszítette őket Szíria királya, és porrá tette őket, megtiporván.
8Jóáház egyéb dolgai pedig, és minden, amit tett, győzelme is, tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben.
9És mikor Jóáház elaludt az ő atyáival és eltemették őt Samáriában; fia, Jóás lett a király helyébe.
10Jóásnak, Júda királyának harminchetedik esztendejében lett királlyá Jóás, Jóáház fia Izráelen Samáriában tizenhat esztendeig.
11És azt cselekedte, ami rossz az Úr szemeiben; semmiben nem tért el Járobeámnak, Nebát fiának vétkétől, mellyel vétekbe ejtette Izráelt, abban járt.
12Egyéb dolgai pedig Jóásnak, és minden, amit tett, győzelme is, melyet Amacjá felett, Júda királya felett vívott, tudvalevőleg meg vannak írva az Izráel királyainak viselt dolgairól szóló évkönyvben.
13És mikor elaludt Jóás az ő atyáival, Járobeám ült a királyi székébe; és eltemettetett Jóás Samáriában Izráel királyaival.
14Mikor Elisa abba a betegségbe esett, amelyben meghalt; lement hozzá Jóás, Izráel királya, és sírt felette és azt mondta: Atyám, atyám! Izráel harci szekere és lovagjai!
15Elisa pedig azt mondta neki: Hozz egy íjat és nyilakat; és vitt neki egy íjat és nyilakat.
16Akkor azt mondta Izráel királyának: Fogd kezedbe az íjat, és kezébe fogta; Elisa pedig rátette kezeit a király kezeire,
17és azt mondta: Nyisd ki az ablakot keletre, és kinyitotta; akkor azt mondta Elisa: Lőjj; és mikor lőtt, azt mondta: Szabadítás nyila az Úrtól, éspedig szabadítás nyila Szíria ellen, mert megvered Szíriát Afékában a megsemmisítésig.
18Aztán azt mondta: Vedd fel a nyilakat; és felvette, mire azt mondta Izráel királyának: Sújts a földre, és sújtott háromszor, akkor megállt.
19Megharagudott ezért rá az Isten embere és azt mondta: Ötször vagy hatszor kellett volna sújtani, akkor megverted volna Szíriát a megsemmisítéséig, de most háromszor vered meg Szíriát.
20Aztán meghalt Elisa, és eltemették őt. Móábi portyázók szoktak pedig betörni az országba évről-évre.
21Így történt, hogy mikor egyszer egy embert akartak eltemetni és egyszerre meglátták a portyázó csapatot; hát bedobták az embert Elisa sírjába, és elmentek.
22És mikor az ember Elisa csontjaihoz ért, feléledt és lábaira állt.Hazáel pedig, Szíria királya sanyargatta Izráelt Jóáház egész idejében;
23de megszánta őket az Úr és könyörült rajtuk és hozzájuk fordult az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségéért; és nem akarta őket elpusztítani, és még eddig nem vetette el őket:
24tehát mikor meghalt Hazáel, Szíria királya, és fia, Benhadad lett helyébe a király;
25akkor visszavette Jóás, Jóáház fia Benhadadnak, Hazáel fiának kezéből azokat a városokat, melyeket az elvett a háborúban az ő atyáinak, Jóáháznak kezéből. Háromszor megverte őt Jóás, és visszavette Izráel városait.