1Miután azért vele munkálkodunk, intünk is, hogy hiába ne vegyétek az Isten kegyelmét,
2mert azt mondja: Kellemes időben meghallgattalak téged, és az üdvösség napján megsegítettelek téged. Íme, most van a kellemetes idő, íme, most van az üdvösség napja.
3Semmiben semmi botránkozást nem okozva, hogy ne szidalmaztassék a szolgálat,
4hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban,
5vereségben, tömlöcben, zendülésben, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben,
6tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
7igazság igéjében, Istennek erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverei által,
8dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint ámítók, pedig igazak;
9mint ismeretlenek, pedig ismeretesek; mint haldoklók, pedig íme élünk; mint megostorozottak, mégsem megöltek;
10mint bánkódók, pedig mindig örvendezők; mint szegények, pedig sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincs, pedig mindenük megvan.
11A mi szánk megnyílt hozzátok, korinthusiak, a mi szívünk kiszélesedett;
12bennünk nem szűk a hely számotokra, de szűk a hely a ti szívetekben;
13hasonló viszonzásul pedig, mint gyermekeimnek szólok, szélesedjetek ki ti is.
14Ne szerkesztessetek hitetlenekkel felemás igába; mert mi közössége van az igazságnak a hamissággal? de mi köze a világosságnak a sötétséghez?
15Mi egyezése van pedig Krisztusnak Béliállal? vagy mi része hívőnek hitetlennel?
16És mi megegyezése van az Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, mint az Isten mondotta: Bennük lakom és bennük járok; és leszek nekik Istenük, és ők lesznek nekem népem.
17Azért menjetek ki közülük és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátlant ne illessetek, és én magamhoz fogadlak titeket,
18és leszek nektek Atyátok, és ti lesztek nekem fiaim és leányaim, azt mondja a mindenható Úr.