1Akkor azt mondta Salamon: Az Úr mondta, hogy ő homályban lakik.
2Én tehát építettem lakóházat neked; és helyet, hol lakozzál örökre.
3Akkor a király megfordult arccal, és megáldotta Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott.
4És azt mondta: Áldott az Úr, Izráel Istene, aki szájával beszélt atyámhoz, Dávidhoz; és kezével beteljesítette, amit mondott.
5Attól a naptól fogva, mikor kihoztam népemet, Izráelt Egyiptomból, nem választottam várost Izráel egyik törzséből sem házépítésre, hogy ott legyen a nevem; és nem választottam senkit, hogy fejedelem legyen népemen, Izráelen;
6csak Jeruzsálemet választottam, hogy ott legyen a nevem; és Dávidot választottam, hogy népem felett, Izráel felett legyen.
7De mikor atyámnak, Dávidnak szándékában volt házat építeni az Úrnak, Izráel Istenének neve számára:
8azt mondta az Úr atyámnak, Dávidnak: Azt, hogy szándékodban volt nevemnek házat építeni, jól tetted, hogy szándékodban volt:
9csak ne te építsd fel a házat; mert fiad, aki ágyékodból származik, ő fogja felépíteni a házat nevemnek.
10És az Úr megvalósította szavát, melyet szólott: én álltam atyámnak, Dávidnak helyébe, és én ültem Izráel trónjára, mint ahogyan az Úr szólott, és én építettem meg a házat az Úrnak, Izráel Istenének neve számára.
11És odahelyeztem a ládát, amelyben az Úr szerződése van; melyet Izráel fiaival kötött.
12Akkor az Úr oltára elé állt Izráel egész gyülekezete előtt; és kiterjesztette kezeit.
13Tudniillik csináltatott Salamon egy rézállványt és azt az udvar közepére tette, öt sing hosszú, öt sing széles, három sing magas volt; és arra állt, aztán térdeire esett Izráel egész gyülekezete előtt, és kiterjesztette kezeit az égre,
14és azt mondta: Uram, Izráel Istene! Nincs olyan Isten, mint te, sem égen, sem földön; aki megtartod a szövetséget és a kegyelmet szolgáid iránt, akik előtted járnak teljes szívükkel.
15Aki megtartottad szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit szóltál neki: száddal szólottál és kezeddel beteljesítetted, mint e mai nap.
16Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak, amit szóltál neki, mondván: Nem vágatik ki utódod színem elől, aki Izráel királyi székén üljön; csakhogy vigyázzanak fiaid az ő útjukra, hogy tanításomban járjanak úgy, mint te előttem jártál.
17Most azért, Uram, Izráel Istene, bizonyuljon be szavad, melyet szolgádnak, Dávidnak szóltál.
18Mert valóban lakhatik-e Isten az emberekkel a földön? Hiszen az ég és az egeknek egei be nem foghatnak téged, mennyivel kevésbé ez a ház, melyet építettem!
19De fordulj szolgád imádságához és könyörgéséhez, Uram, Istenem; hallgatván a felkiáltásra és az imádságra, mellyel szolgád imádkozik előtted;
20nyitva lévén szemeid ezen a házon éjjel és nappal, ezen a helyen, melyről azt mondtad, hogy oda teszed nevedet; hallgatván az imádságra, mellyel szolgád imádkozni fog ezen a helyen.
21Hallgass tehát szolgádnak és népednek, Izráelnek könyörgésére, mellyel imádkozni fognak ezen a helyen; és te halld meg arról a helyről, ahol laksz, az égből, halld meg és adj bocsánatot.
22Ha vétkezik valaki felebarátja ellen és esküt szabnak rá, megesketvén őt; és bejön, megesküszik oltárod előtt ebben a házban:
23te halld meg az égből és cselekedd meg, tégy igazságot szolgáidnak, megfizetvén a bűnösnek, fejére adva a maga útját; és igaznak nyilvánítván az igazat, igazsága szerint fizetve neki.
24És ha ellenség veri meg népedet, Izráelt, mert vétkeznek ellened; és megtérnek és vallást tesznek nevedről és imádkoznak és könyörögnek előtted ebben a házban:
25te hallgasd meg az égből és bocsásd meg népednek, Izráelnek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, melyet nekik és atyáiknak adtál.
26Ha bezáratik az ég és nem lesz eső, mert vétkeznek ellened; és imádkoznak ezen a helyen és vallást tesznek nevedről, bűnükből megtérnek, mert megalázod őket:
27te hallgasd meg az égben és bocsásd meg szolgáidnak és népednek, Izráelnek vétkét, mert a jó útra tanítod őket, melyen járniuk kell; és adj esőt földedre, melyet örökségül adtál népednek.
28Éhség ha lesz az országban, döghalál ha lesz, üszög, ragya, sáska, szöcske ha lesz, ha ellenségei az országban ostromolják kapuit; bármi csapás, bármi betegség;
29minden imádságot, minden könyörgést, ami bármely ember részéről, vagy egész néped, Izráel részéről lesz; mikor ki-ki érzi csapását és fájdalmát, és kiterjeszti kezeit e felé a ház felé:
30te hallgasd meg az égből, a te lakhelyedből, és bocsáss meg, és fizess mindenkinek egészen az ő útjai szerint, amint ismered a szívét (mert egyedül te ismered az emberfiak szívét);
31hogy féljenek téged, a te utaidban járván minden időben, amíg annak a földnek a színén élnek, melyet atyáinknak adtál.
32De az idegent is, aki nem a te népedből, az Izráelből való, hanem eljön messze földről a te nagy nevedért, erős kezedért és kinyújtott karodért; és bejönnek és imádkoznak ebben a házban:
33te hallgasd meg az égből, a te lakhelyedről, és tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád kiált; hogy megismerje a földnek minden népe a te nevedet, és úgy féljen téged, mint a saját néped, Izráel, és megtudja, hogy a te neved neveztetett e fölött a ház fölött, melyet én építettem.
34Ha kivonul néped a hadba ellenségei ellen azon az úton, amelyre küldöd őket; és imádkoznak hozzád ennek a városnak irányában, melyet választottál, és ennek a háznak, melyet nevednek építettem:
35hallgasd meg az égből imádságukat és könyörgésüket; és tégy nekik igazságot.
36Ha vétkeznek ellened, mert nincs ember, aki ne vétkeznék, és megharagszol rájuk és ellenség elé adod őket; és fogságra viszik őket legyőzőik egy távoli vagy közeli országba;
37és magukba szállnak az országban, melybe fogságra vitettek; és megtérnek és könyörögnek hozzád fogságuk országában, mondván: Vétkeztünk, bűnbe estünk és istentelenek voltunk;
38és hozzád térnek teljes szívükből és teljes lelkükből fogságuk országában, ahova fogságra vitték őket; és imádkoznak országuk irányába, melyet atyáiknak adtál, és a városéba, melyet választottál, és a házéba, melyet nevednek építettem:
39hallgasd meg az égből, a te lakhelyedből imádságukat és könyörgéseiket, és tégy nekik igazságot; és bocsásd meg népednek, amit vétett ellened.
40Most, én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid figyelmesek az e helyen való imádságra.
41És most kelj fel, Uram Isten, a te nyugalmadba, te és a te erőd ládája; papjaid, Uram Isten, öltözzenek fel üdvösséget, és szentjeid örvendezzenek a jóban.
42Uram Isten, ne utasítsd vissza felkented orcáját; emlékezzél a szolgádnak, Dávidnak ígért kegyelmességekre.