1És mikor készen lett minden munka, melyet Salamon az Úr házához csináltatott; akkor bevitette Salamon atyjának, Dávidnak szentségeit, és az ezüstöt, az aranyat és az edényeket mind az Isten házának kincstárába tette.
2Akkor összegyűjtötte Salamon Izráel véneit és a törzseknek minden fejét, Izráel fiai ősháztájainak fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy felvigyék az Úr frigyládáját Dávid városából, azaz Cionból.
3És összegyülekezett a királyhoz Izráel minden embere az ünnepre; azaz a hetedik hónapban.
4Mikor Izráel vénei mind megérkeztek, felvették a léviták a ládát,
5és felvitték a ládát és a gyülekezet sátorát, és minden szent edényt, ami a sátorban volt; a lévita papok vitték fel őket.
6A király pedig, Salamon, és Izráel egész közönsége, mely köréje gyülekezett a láda előtt; oly tömegben áldozott juhot és marhát, hogy megolvasni és megszámlálni sem lehetett.
7Azután bevitték a papok az Úr frigyládáját a helyére, a ház hátsó termébe, a szentek szentjébe; a Kérubok szárnyai alá.
8A Kérubok ugyanis a láda helye fölé terjesztették szárnyaikat; úgyhogy a Kérubok elfedték a ládát és rúdjait fölülről.
9De a rudak oly hosszúk voltak, hogy a rudak hegyeit a ládától látni lehetett a hátsó terem előtt, de kívülről nem látszottak; és ott maradt mind e mai napig.
10A ládában nem volt más, csak az a két tábla, melyeket Mózes tett bele a Hóreben; mikor kötést tett az Úr Izráel fiaival Egyiptomból való kijövetelükkor.
11És míg a papok kimentek a szenthelyből; mert a jelenvolt papok mind részt vettek a szent szertartásban, tekintet nélkül az osztályokra:
12addig az énekes léviták valamennyien, Ászáffal, Hémánnal, Jedutunnal és fiaikkal és testvéreikkel együtt patyolatba öltözve, cimbalmokkal, kobzokkal és hárfákkal ott álltak az oltártól keletre; és velük papok százhúszan, hogy kÚrtökkel kÚrtöljenek.
13És történt, hogy a kÚrtösök és énekesek mint egy ember egy szájjal rá akartak zendíteni az Úr dicséretére és éneklésére; és mikor felemelték hangjukat kÚrtökkel, cimbalmokkal és éneklő szerszámokkal és dicsérték az Urat, hogy jó, hogy örökkévaló az ő kegyelme: akkor belül megtelt felhővel az Úr háza.
14Úgyhogy a papok nem állhattak fel szolgálatra a felhő miatt; mert az Úr dicsősége betöltötte az Isten házát.