1Hizkija pászkaünnepe És elküldött Hizkija egész Izráelhez és Júdához és leveleket is írt Efraimhoz és Manasséhoz, jöjjenek el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy rendezzenek egy pászkát az Úrnak, Izráel Istenének.
2Ugyanis megtanácskozta a király és fejedelmei és az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a pászkát a második hónapban tartják meg,
3mert nem tudták megtartani abban az időben; mert a papok nem szentelték be magukat elegen, és a nép nem volt összegyűlve Jeruzsálemben.
4És mikor ezt a dolgot helyesnek találta a király és az egész gyülekezet,
5akkor állapodtak meg abban, hogy üzenetet küldenek egész Izráelhez Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek el az Úrnak, Izráel Istenének pászkát rendezni Jeruzsálemben, mert rég nem tettek úgy, mint meg van írva.
6És elmentek a futárok a királytól és fejedelmeitől való levelekkel egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint azt mondták: Izráel fiai, térjetek meg az Úrhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, hogy térjen vissza a maradékhoz, mely közületek megmenekült az asszír királyok kezéből;
7és úgy ne járjatok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűségszegést követtek el az Úr ellen, atyáik Istene ellen; és borzadállyá tette őket, mint magatok látjátok.
8Most ne legyetek kemény nyakúak, mint atyáitok voltak, adjatok kezet az Úrnak és jertek be az ő szent helyéhez, melyet örökre szentté tett, és szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket, hogy térjen vissza rólatok haragjának heve.
9Mert ha megtértek az Úrhoz, testvéreitek és fiaitok irgalmat találnak azok előtt, akik fogságra hurcolták őket és visszatérnek erre a földre, mert kegyelmes és irgalmas az Úr, a ti Istenetek, és nem fordítja el arcát tőletek, ha megtértek hozzá.
10És amint a futárok keresztülmentek városról városra Efraim és Manassé földjén egész Zebulonig; voltak, akik nevettek rajtuk és csúfolták őket:
11de néhányan Áserből, Manasséból és Zebulonból megalázták magukat és eljöttek Jeruzsálembe.
12Júdán is az Isten keze volt, egy szívet adván nekik; hogy teljesítsék a király és fejedelmek parancsát az Úr szavára.
13És sok nép gyűlt össze Jeruzsálembe, hogy megtartsa a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban, igen tömeges gyülekezet.
14És felkeltek és eltávolították az oltárokat, melyek Jeruzsálemben voltak; a füstölő oltárokat is mind eltávolították, és beledobták a Kidron patakába.
15Aztán levágták a pászkát a második hónap tizennegyedikén, és a papok és a léviták megszégyenülve érezték magukat, tehát beszentelték magukat és vitték az égő áldozatokat az Úr házába.
16És helyükön álltak rendtartásuknak megfelelően, Mózesnek, az Isten emberének tanítása szerint: a papok hintették a vért a léviták kezéből.
17Ugyanis egy sokaság volt a gyülekezetben, mely nem szentelte be magát; tehát a léviták voltak mindenki pászkabárányának levágásán, aki nem volt tiszta, hogy az Úrnak szentelje azt.
18Mert a nép többsége, egy sokaság Efraimból, Manasséból, Izsakhárból és Zebulonból nem tartotta meg a tisztulási szertartást, hanem írásellenesen ette a pászkát; úgyhogy Hizkija imádkozott értük, mondván: A jó Úr szerezzen engesztelést mindenkinek,
19aki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, atyái Istenét, ha nem is a szentély tisztasága szerint.
20És meghallgatta az Úr Hizkiját, és meggyógyította a népet.
21Így tartották meg Izráel fiai, kik jelen voltak Jeruzsálemben, a kovásztalan kenyerek ünnepét, hét nap nagy örvendezéssel (és dicséretet zengettek napról napra a léviták és a papok dicsérő szerszámokkal az Úrnak;
22Hizkija pedig szívére beszélt minden lévitának, aki jó belátást tanúsított az Úr iránt); és ünnepi lakomákat tartottak hét napon át, visszafizetési vágó áldozatokat áldozván és vallást tévén az Úrról, atyáik Istenéről.
23Aztán megtanácskozta az egész gyülekezet, hogy tartsanak még hét napot, és tartottak hét nap örvendezést.
24Mert Hizkija, Júda királya felajánlott a gyülekezetnek ezer bikát és hétezer juhot, a fejedelmek pedig felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot, és papok tömegesen szentelték be magukat.
25És örvendezett Júda egész gyülekezete és a papok és a léviták, és az az egész gyülekezet, mely Izráelből jött; és a jövevények, mind akik Izráel országából jöttek, mind akik Júdában laktak.
26Volt tehát nagy öröm Jeruzsálemben; mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának napjai óta ilyen nem volt Izráelben.
27Aztán felkeltek a lévita papok és megáldották a népet, és szavuk meghallgattatást nyert; és imádságuk eljutott az ő szentségének hajlékába az égbe.