1Júda egész népe pedig vette Uzziját, ki tizenhat éves volt; és királlyá tették őt atyja, Amacjá helyébe.
2Ő építtette meg Elótot, melyet visszavett Júdának; miután a király elaludt atyáival.
3Tizenhat éves volt Uzzija, mikor királlyá lett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből.
4És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben; egészen, mint atyja, Amacjá cselekedett.
5És az Isten keresésén volt, amíg Zekarja élt, ki az Isten félelmére tanította; és amíg ő kereste az Urat, szerencsét adott neki az Isten.
6Így mikor kivonult és hadakozott a filiszteusok ellen, lerombolta Gát kőfalát, Jabné kőfalát és Asdód kőfalát; és városokat épített Asdódban és Filiszteában.
7Megsegítette őt az Isten a filiszteusok és arabok ellen is, kik Gúr-Baálban laktak, és a meúniak ellen.
8Az ammoniak pedig ajándékot adtak Uzzijának; és elment a híre egész Egyiptomig, mert felette erős volt.
9És épített Uzzija tornyokat Jeruzsálemben a Szegletkapura, a Völgykapura és a Szegletre; és megerősítette azokat.
10A sivatagon is épített tornyokat és sok kutat vágatott, mert sok nyája volt neki mind az Alföldön, mind a Fennsíkon; földművesei és vincellérjei a Hegyvidéken és a Kármelen, mert földszerető ember volt.
11Volt Uzzijának egy hadakozást végző serege is, mely csapatonként oly számban vonult hadba, amint számba vétetett Jeiél íródeák és Maaszéjá intéző által Hananja keze alatt, aki a király fejedelmei közé tartozott.
12A hadbeli vitézek ősháztáj-főinek összes száma kétezer és hatszáz volt;
13kezük alatt volt pedig egy háromszázhétezer-ötszáznyi hadsereg; mely hadi erővel végzett hadakozást; hogy megsegítse a királyt az ellenség ellen.
14És készíttetett nekik Uzzija, az egész seregnek pajzsokat, dárdákat, sisakokat, páncélokat és íjakat; és parittyaköveket.
15És csináltatott Jeruzsálemben mesterséggel kigondolt gépeket, hogy legyenek a tornyokon és a szegleteken nyilakat és nagy köveket kilőni; és kiment a híre messzire, mert csodálatos segítséget nyert, mígnem megerősödött.
16Mikor pedig megerősödött, felfuvalkodott a szíve, úgyhogy megromlott és hűségszegést követett el az Úr, az ő Istene ellen; tudniillik bement az Úr templomtermébe a füstölő oltáron füstölögtetni.
17És bement utána Azarjá pap; és vele az Úr papjai, nyolcvan derék ember;
18és ellene álltak Uzzija királynak és azt mondták neki: Nem a te tiszted, Uzzija, az Úrnak füstölögtetni, hanem a papoké, Áron fiaié, akik fel vannak szentelve a füstölögtetésre; menj ki a szentélyből, mert hűségszegést követtél el, és nincs dicsőségedre az Úr Istentől.
19Megharagudott ezért Uzzija, akinek a füstölő éppen a kezében volt, hogy füstöljön; és éppen mikor haragja fellobbant a papokra, a bélpoklosság akkor tört ki a homlokán a papok előtt az Úr házában a füstölő oltár mellett.
20És mikor Azarjá főpap felé fordult és a többi papok, és íme ő bélpoklos volt a homlokán, akkor elijesztették onnét; de maga is sietett kimenni, mert megverte őt az Úr.
21És így Uzzija király bélpoklos lett halála napjáig, és egy szabadon álló házban lakott mint bélpoklos, mert ki volt zárva az Úr házából; és fia, Jótám volt a királyi ház felett, ő ítélte a föld népét.
22Egyéb dolgait pedig Uzzijának, az elsőket és az utolsókat; megírta Jesaja próféta, az Ámóc fia.
23És mikor elaludt Uzzija az ő atyáival és eltemették őt atyáival a királyok sírjához tartozó mezőn (azt mondták ugyanis: Bélpoklos volt); fia, Jótám lett helyébe a király.