1Huszonöt éves korában lett király Amacjá, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben; és anyjának a neve Jóaddán volt, Jeruzsálemből.
2És azt cselekedte, ami helyes az Úr szemeiben, csak nem teljes szívből.
3És mikor megszilárdult rajta az uralom; megölette azokat a szolgáit, akik atyját, a királyt levágták.
4De fiaikat nem ölette meg; hanem amint meg van írva a Tanításban, Mózes könyvében, ahol az Úr ezt parancsolja, mondván: Ne haljanak meg atyák fiakért, se fiak ne haljanak meg atyákért, hanem ki-ki a maga bűnéért haljon meg.
5És összegyűjtötte Amacjá Júdát és felállította őket ősháztájanként ezredparancsnokok szerint és századparancsnokok szerint egész Júdát és Benjámint; és mikor szemle alá állította őket húszévestől fogva fölfelé, úgy találta, hogy háromszázezer válogatott hadba vonuló van köztük, aki dárdát és pajzsot foghat.
6Ehhez bérelt Izráelből százezer derék vitézt száz tálentum ezüstön.
7De bement hozzá egy Isten embere mondván: Óh király, ne jöjjön veled Izráel serege; mert az Úr nincs Izráellel, egy fia efraimival sem.
8Mert ha eljön, te bátran dolgozhatsz a háborúban; de az Isten elejt az ellenség előtt, mert Istenben van erő mind megsegíteni, mind elejteni.
9És mikor erre Amacjá azt mondta az Isten emberének: És mi történjék a száz tálentummal, melyet az izráeli csapatnak adtam?; az Isten embere azt mondta: Tud az Úr neked annál többet adni.
10Erre szétválasztotta őket Amacjá, hogy az a csapat, mely Efraimból jött hozzá, menjen el helyére; és azok nagy haragra lobbantak Júda iránt, és lobogó haraggal tértek vissza helyükre.
11Amacjá pedig összeszedte erejét, megindította népét és elment a Sóvölgybe; és levágott Széir fiaiból tízezeret;
12tízezeret pedig élve hurcoltak el Júda fiai, és a szikla tetejére vitték őket; aztán ledobták őket a szikla tetejéről és mindnyájan széthasadtak.
13Viszont annak a csapatnak a legényei, melyet visszaküldött Amacjá, hogy ne menjen vele a háborúba, beütöttek Júda városaiba Samáriától Bét-Horonig, és levágtak közülük háromezeret, és nagy zsákmányt ejtettek.
14Történt pedig, miután Amacjá megjött az edomiak leveréséből és elhozta Széir fiainak isteneit; hogy azokat állította fel a maga istenei gyanánt, és előttük borult le és nekik tömjénezett.
15Fellobbant ezen az Úr haragja Amacjára, és prófétát küldött hozzá, és azt mondta neki: Miért kerested annak a népnek isteneit, kik a saját népüket nem mentették meg kezedből?
16De történt, hogy míg az beszélt hozzá, ő azt mondta neki: Talán királyi tanácsossá tettünk téged? Hagyd abba: miért akarod, hogy levágjanak? Erre abbahagyta a próféta és azt mondta: Tudom, hogy Isten elvégezte a te vesztedet, mert ezt cselekedted, és nem hallgattál tanácsomra.
17Aztán tanácsot tartott Amacjá, Júda királya, és elküldött Jóáshoz, Jóáháznak, Jéhu fiának fiához, Izráel királyához, mondván: Nosza, nézzünk szembe egymással!
18Erre küldött Jóás, Izráel királya Amacjához, Júda királyához, mondván: A libánonbeli bogáncskóró elküldött a libánonbeli cédrushoz, mondván: Add a leányodat a fiamnak feleségül; akkor arra ment egy libánonbeli mezei vad, és eltaposta a bogáncskórót.
19Azt mondod, hogy lám megverted Edomot, és felfuvalkodottá tett a szíved, hogy dicsőséget szerezz; hát csak ülj otthon, miért hívnád ki a veszedelmet, és esnél el te és Júda veled?
20De nem hallgatott Amacjá, mert így lett az Istentől, hogy kézbe adhassa őket; mert Edom isteneit keresték.
21És felvonult Jóás, Izráel királya, és szembenéztek egymással, ő és Amacjá, Júda királya; Bét-Semesben, mely Júdához tartozik.
22És vereséget szenvedett Júda Izráel előtt; úgyhogy elfutott ki-ki az ő sátorába.
23Amacját pedig, Júda királyát, Jóásnak, Jóáház fiának fiát megfogta Jóás, Izráel királya Bét-Semesben; aztán bevitte őt Jeruzsálembe, és lerontatott Jeruzsálem kőfalából Efraim kapujától a Szegletkapuig négyszáz singnyit.
24És vette mindazt az aranyat és ezüstöt és mindazokat az edényeket, melyek az Isten házában Obed-Edomnál találhatók voltak, és a királyi palota kincseit, valamint a túszokat; és visszatért Samáriába.
25Aztán Amacjá, Jóás fia, Júda királya Jóás izráeli királynak, Joáház fiának halála után még tizenöt évig élt.
26Egyéb dolga pedig Amacjának, az elsők és az utolsók: tudvalevőleg meg vannak írva Júda és Izráel királyainak könyvében.
27És attól az időtől fogva, mikor Amacjá eltért az Úr követésétől, Jeruzsálemben összeesküvést szőttek ellene, és ő Lákisba menekült; de elküldtek utána Lákisba, és ott ölték meg.
28Aztán lovakra tették őt; és eltemették őt atyáival Júda városában.