1És elment Rehabeám Sikembe; mert Sikembe ment egész Izráel, hogy őt királlyá tegye.
2Mihelyt pedig ezt meghallotta Járobeám, Nebát fia, aki éppen Egyiptomban volt, ahova Salamon király elől menekült; visszatért Járobeám Egyiptomból.
3És érte küldtek és elhívatták, és elment Járobeám és egész Izráel; és így szóltak Rehabeámhoz, mondván:
4Atyád keménnyé tette igánkat; most tehát könnyíts atyád kemény szolgálatán és nehéz igáján, melyet reánk tett; akkor szolgálunk téged.
5És azt mondta nekik: Még három nap, aztán jöjjetek vissza hozzám; ezzel elment a nép.
6Akkor tanácskozott Rehabeám király a vénekkel, akik atyjánál, Salamonnál voltak szolgálatban, míg életben volt, mondván: Ti mit tanácsoltok, milyen feleletet adjak e népnek?
7És így szólt neki, mondván: Ha jónak mutatkozol ehhez a néphez és kegyelmesen fogadod őket és néhány jó szót szólsz hozzájuk; akkor szolgáid lesznek neked minden időben.
8De elhagyta a vének tanácsát, amit tanácsoltak neki; és a gyermekekkel tanácskozott, akik vele nőttek fel, akik az ő szolgálatában álltak.
9És azt mondta nekik: Ti mit tanácsoltok, mi választ adjunk e népnek, mely így beszélt velem, mondván: Könnyíts az igán, melyet atyád tett ránk?
10A gyermekek pedig, akik vele nőttek fel, így beszéltek vele, mondván: így mond d a népnek, mely így szólt hozzád, mondván: Atyád nehézzé tette igánkat, tehát te könnyítsd meg rajtunk; így mondd nekik: A kisujjam vastagabb atyám derekánál.
11Most tehát atyám nehéz igát rakott rátok, de én még nehezítem igátokat; atyám ostorral fenyített titeket, de én szöges ostorral.
12Mikor aztán megérkezett Járobeám és az egész nép Rehabeámhoz harmadnap; aszerint, amint szólott a király, mondván: Jöjjetek vissza hozzám a harmadik napon;
13keményen felelt nekik a király. És elhagyta Rehabeám király a vének tanácsát,
14és a gyermekek tanácsa szerint beszélt velük, mondván: Atyám nehézzé tette igátokat, de én még nehezítek rajta; atyám ostorral fenyített titeket, de én szöges ostorral.
15Tehát nem hallgatott a király a népre; mert az Istentől lett ily fordulat avégre, hogy érvényesíthesse az Úr az ő szavát, melyet a sílói Ahija által szólt Járobeámnak, Nebát fiának.
16Ugyanis egész Izráel látta, hogy nem hallgatott a király rájuk, tehát azt felelte a nép a királynak, mondván: Mi részünk van nekünk Dávidban? Örökségünk sincs Isai fiában; ki-ki a maga sátoraiba, Izráel; most már őrizd a magad házát, Dávid; ezzel elment egész Izráel a maga sátoraiba.
17De Izráelnek azok felett a fiai felett, akik Júda városaiban laktak, Rehabeám volt a király.
18Úgyhogy mikor a király, Rehabeám Hadorámot, aki a robot felett volt, kiküldte, azt Izráel fiai megkövezték kővel, hogy meghalt; a király is, Rehabeám, alig tudott kocsira kapni, hogy Jeruzsálembe meneküljön.
19Ezzel elpártolt Izráel Dávid házától mind e mai napig.