1Sámuel beszéde pedig akkor történt egész Izráelhez; mikor Izráel kivonult a filiszteusok elé a háborúba, és Eben Há-Ezernél ütött tábort, a filiszteusok pedig Aféknél táboroztak. [3-17]
2Miután a filiszteusok felsorakoztak Izráellel szemben, és a hadakozás kiterjedt, megveretett Izráel a filiszteusok előtt; és levágtak a csatasorban a mezőn mintegy négyezer embert.
3És mikor a nép megérkezett a táborba, azt mondták Izráel vénei: Miért vert meg bennünket az Úr ma a filiszteusok előtt? Vegyük magunkhoz Silóból az Úr frigyládáját, akkor ő közénk jön és megszabadít bennünket ellenségeink kezéből.
4Elküldött tehát a nép Silóba, és elhozták a seregek Urának frigyládáját, aki a Kérubokon ül; ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Pinhász.
5És mikor az Úr frigyládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy riadalomban tört ki, hogy megrendült a föld.
6Mikor meghallották a filiszteusok a riadalom hangját, azt mondták: Micsoda nagy riadalom hangja ez a héberek táborában? És mikor megtudták, hogy az Úr ládája érkezett meg a táborba,
7megfélemlettek a filiszteusok, mert azt gondolták: Isten jött a táborba; és azt mondták: Jaj nekünk!; mert nem történt ilyen azelőtt.
8Jaj nékünk, ki szabadit meg minket ennek a hatalmas Istennek kezéből? Ez az az Isten, aki Egyiptomot mindenféle csapással megverte a sivatagban.
9Szedjétek össze magatokat és legyetek férfiak, filiszteusok, hogy szolgáivá ne legyetek a hébereknek, mint ők nektek szolgáitok voltak; tehát legyetek férfiak és harcoljatok!
10Harcoltak is a filiszteusok úgy, hogy Izráel megverettetett, és menekült mindenki a sátorába, és igen nagy lett a vereség; úgyhogy Izráelből harmincezer gyalogos esett el.
11Isten ládáját is elvették; Éli két fia is meghalt, Hofni és Pinhász.
12Egy benjámini ember pedig elfutott a csatasorból, és még aznap Silóba érkezett; ruhái megszaggatva, fején por.
13Mikor megérkezett, Éli ott ült a széken az út14 karfájánál, kémlelve, mert szíve rettegésben volt az Isten ládájáért; az ember pedig bement a városba elmondván a hírt, mire felkiáltott az egész város.
14Mikor Éli meghallotta a kiáltás hangját, és azt mondta: Micsoda zajongás hangja ez? akkor az ember hamar odament és megmondta Élinek.
15Éli tudniillik kilencvennyolc éves volt; szemei megálltak és nem bírt látni.
16Mikor tehát azt mondta az ember Élinek: Én vagyok az, aki a csatasorból érkeztem, és én a csatasorból ma menekültem el; akkor az azt mondta: Hogy történt a dolog, fiam?
17És felelt a követ és azt mondta: Megfutamodott Izráel a filiszteusok előtt, nagy vereség is lett a népben; és meghalt a te két fiad is, Hofni és Pinhász, és az Isten ládáját is elvették.
18És történt, hogy mikor az Isten ládáját említette, ő hanyatt esett a székről a kapu karfáján keresztül, és kitörött a nyaka és meghalt; mert öreg ember volt, és nehéz. És ő negyven esztendeig ítélte Izráelt.
19Menye pedig, Pinhász felesége, áldott állapotban volt, szüléshez közel, és mikor meghallotta a hírt az Isten ládájának elvételéről és az ő ipának és férjének haláláról; hát térdre roskadt és megszült, mert meglepte a vajúdás.
20És mikor halála alkalmával azt mondták neki a körülötte álló asszonyok: Ne félj, mert fiad lett; hát nem felelt, nem is figyelt oda;
21hanem elnevezte a gyermeket Íkábódnak, mondván: Odalett Izráel dicsősége; az Isten ládájának elvételére és az ő ipára és férjére célozva.
22Azért mondta: Odalett Izráel dicsősége; mert elvették az Isten ládáját.