1fel engem egy papságra, hogy ehessem egy falat kenyeret.Mikor pedig a gyermek Sámuel szolgálta az Urat Éli színe előtt; azokban a napokban az Úr szava ritka volt, a látomás nem volt elterjedve.
2És abban az időben történt, mikor egyszer Éli a helyén feküdt (szemei pedig már kezdtek homályosodni, nem tudott látni);
3és az Isten szövétneke még nem aludt ki; Sámuel pedig az Úr templomában feküdt, ahol az Isten ládája volt;
4hogy szólította az Úr Sámuelt, és az azt mondta: Itt vagyok;
5és azzal futott Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál. Az pedig azt mondta: Nem szólítottalak, térj vissza, feküdj le. És visszatért és lefeküdt.
6Akkor tovább szólította az Úr: Sámuel! Sámuel pedig felkelt, elment Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem. Az pedig azt mondta: Nem szólítottalak, fiam, térj vissza, feküdj le.
7Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat; és még nem jelentetett ki neki az Úr szava.
8Akkor tovább szólította az Úr harmadízben: Sámuel! Mire felkelt, elment Élihez és azt mondta: Itt vagyok, mert szólítottál engem; akkor értette meg Éli, hogy az Úr szólítja a gyermeket.
9Azt mondta tehát Éli Sámuelnek: Eredj, feküdjél le, és ha szólít téged, akkor mondd ezt: Beszélj, Uram, mert hallja a te szolgád. És elment Sámuel és lefeküdt helyére.
10Akkor eljött az úr, megállt és szólította, mint máskor: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig azt mondta: Beszélj, mert hallja a te szolgád.
11És azt mondta az Úr Sámuelnek: íme én oly dolgot teszek Izráelben, melyet aki hall, mindenkinek megcsendül bele mind a két füle.
12Azon a napon viszem véghez Élin mindazt, amit szóltam háza felől; kezdettől végig.
13Ugyanis kijelentettem neki, hogy én elítélem házát örökre; azért a bűnért, hogy tudta, hogy fiai kisebbítik az Istent, és nem akadályozta meg őket.
14És ezért megesküdtem Éli házának; hogy Éli házának bűne ki nem engeszteltetik áldozattal, sem ételáldozattal soha.
15Ezután feküdt Sámuel reggelig, akkor kinyitotta az Úr házának ajtait; de félt Sámuel a látomást Élinek megjelenteni.
16Hanem Éli szólította Sámuelt, és azt mondta: Sámuel, fiam!; az pedig azt mondta: Itt vagyok!
17Akkor azt mondta: Mi az a dolog, amit beszélt veled? El ne titkold, kérlek, tőlem! Úgy cselekedjék veled Isten és úgy folytassa, hogy egy szót el nem titkolsz előlem mindabból, amit beszélt veled.
18Erre Sámuel elmondta neki az egész dolgot és nem titkolta el tőle; ő pedig azt mondta: Ő az Úr, ami neki tetszik, tegye.
19Mikor aztán Sámuel megnőtt és az Úr vele volt, úgy, hogy semmit nem ejtett földre beszédeiből;
20akkor megtudta egész Izráel Dántól fogva Beérsebáig, hogy Sámuel megbízható az Úr prófétájának.
21Azután ismét megjelent az Úr Silóban; Sámuelnek ugyanis az Úr igéjében nyilatkozott meg az Úr Silóban.