1És történt, hogy mire Dávid és emberei harmadnapra megérkeztek Ciklágba; az amálekiek betörtek a Délvidékre és Ciklágba, és leverték Ciklágot és felégették azt tűzzel.
2És fogságba ejtették az asszonyokat, és mindent, ami benne volt, kicsinytől nagyig, nem öltek meg senkit; hanem elhajtották és mentek a maguk útján.
3Mikor tehát Dávid és emberei a városhoz értek és az ott volt felégetve; asszonyaik, fiaik és leányaik pedig fogságra víve:
4felemelte Dávid és a vele való nép a szavát és sírt; míg ereje volt sírni.
5Dávid két felesége is fogságra vitetett; a jizréeli Ahinóám és a kármeli Abigail, a Nábál felesége.
6És nagy szorultságban volt Dávid, mert a nép azt mondta, hogy megkövezi őt, mert az egész nép el volt keseredve, ki-ki a fiaiért és lányaiért; de Dávid erőt vett magán az Úrban, az ő Istenében.
7És azt mondta Dávid Abjátár papnak, Ahimelek fiának: Hozd ide nekem, kérlek, a vállraöltőt; és odavitte Abjátár a vállraöltőt Dávidhoz.
8És megkérdezte Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-e ezt a csapatot; vajon utolérem? És azt mondta neki: Üldözd, mert utolérvén utoléred és bizonnyal szabadulást szerzel.
9Akkor elment Dávid, ő és a vele levő hatszáz ember, és eljutottak a Beszor patakához; akkor a többiek megálltak,
10és Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést; tudniillik kétszáz ember állt meg, akik fáradtak voltak a Beszor patakán átkelni.
11És találtak egy egyiptomi embert a mezőn és odavitték őt Dávidhoz; aztán adtak neki kenyeret és evett, vizet, és ivott.
12És adtak neki egy szelet fügesajtot és két szelet aprószőlő sajtot, és mikor evett, visszatért bele a lélek; mert semmit nem evett, vizet sem ivott három nap és három éjjel.
13Akkor Dávid azt mondta neki: Kié vagy te és hová való vagy? És azt mondta: Egyiptomi legény vagyok én, egy amáleki ember szolgája; de elhagyott engem uram, mert megbetegedtem most harmadnapja.
14Mi törtünk be a kerétiek Délvidékére, a Júdáéra és Káleb Délvidékére; és Ciklágot felégettük tűzzel.
15Erre azt mondta neki Dávid: Leviszel-e engem ahhoz a csapathoz? És azt mondta: Esküdjél meg nekem Istenre, hogy nem ölsz meg engem, és hogy nem adsz uramnak kezébe, akkor leviszlek téged ahhoz a csapathoz.
16Mikor levitte őt, hát azok az egész földön elterülve éppen ettek, ittak és táncoltak az egész nagy martalékon, melyet a filiszteusok országából és Júda országából hoztak.
17És vágta őket Dávid szÚrkülettől másnap estéig; és nem menekült meg belőlük senki, csak négyszáz ifjú ember, akik felültek a tevékre és elfutottak.
18És kiszabadított Dávid mindent, amit elvittek az amálekiek; az ő két feleségét is kiszabadította Dávid:
19úgyhogy nem hiányzott nekik semmijük kicsinytől nagyig és fiúktól leányokig, sem a martalékból, sem egyáltalán semmiből, amit elvittek tőlük; mindent visszavitt Dávid.
20Elvette tehát Dávid a juhokat és a marhákat mind; előtte hajtották azt a nyájat, és azt mondták: Ez Dávid martaléka.
21Mikor ahhoz a kétszáz emberhez jutott Dávid, akik fáradtak voltak Dávidot követni, tehát ott hagyták őket a Beszor patakánál, azok kivonultak Dávid elé és a vele levő nép elé. Mikor Dávid közel ért a néphez, köszöntötte őket békességgel;
22de ahány rossz és mihaszna ember volt azok között az emberek között, akik elmentek Dáviddal, az mind felszólalt, és azt mondták: Mivelhogy nem jöttek el velünk, nem adunk nekik a martalékból, amit megmentettünk, hanem csak mindeniknek a feleségét és gyermekeit, azt vigyék el és menjenek.
23Hanem Dávid azt mondta: Ne tegyetek így, atyámfiai, azzal, amit az Úr adott nekünk; hiszen az Úr őrzött meg bennünket, és adta kezünkbe azt a csapatot, mely betört hozzánk.
24Ki is hallgathatna rátok ebben a dologban? Hanem amilyen annak a része, aki lement a hadakozásba, olyan legyen annak a része, aki a holmiknál maradt, együtt osztozzanak.
25És így történt attól a naptól fogva tovább is; törvénnyé és szokássá tette Izráelben mind e mai napig.
26Mikor Dávid megérkezett Ciklágba, küldött a martalékból Júda véneinek, aki neki barátja volt, mondván: Itt van nektek egy kis áldás az Úr ellenségeinek martalékából.
27A bétélbelieknek, a délvidéki rámótbelieknek és a jattirbelieknek.
28Az aroérbelieknek, a szifmótbelieknek és az estemóabelieknek.
29A rákálbelieknek, a jerahmeéliek városaiban valóknak és a kéniek városaiba valóknak.
30A hormabelieknek, a kor-ásánbelieknek és az átákbelieknek.
31A hebronbelieknek; és mindazokra a helyekre, ahol Dávid az ő embereivel meg szokott fordulni.