1Mikor a filiszteusok összevonták minden táborukat Afékába (Izráel ugyanis annál a forrásnál táborozott, mely Jirzréelben van);
2és a filiszteusok fejedelmei átvonultak századonként és ezredenként; Dávid és emberei is átvonultak utoljára Ákissal.
3De a filiszteusok fejedelmei azt mondták: Mik ezek a héberek? És azt mondta Ákis a filiszteusok fejedelmeinek: Hiszen ez Dávid, Saulnak, Izráel királyának szolgája, aki velem van már napok óta vagy évek óta, és nem találtam benne semmit az naptól fogva, hogy átpártolt, mind e mai napig.
4De megharagudtak rá a filiszteusok fejedelmei, és azt mondták neki a filiszteusok fejedelmei: Küldd vissza ezt az embert, hogy menjen vissza helyére, ahova őt rendelted, és ne jöjjön le velünk a harcba, hogy ne lehessen nekünk a harcban ellenségünkké; mert mivel nyerhetne ez uránál jótetszést, nemde ezeknek az embereknek a fejeivel?
5Hiszen ez az a Dávid, akiről a háborúban énekeltek, mondván: Leverte Saul az ő ezerét, És Dávid az ő tízezerét?
6Akkor hívatta Ákis Dávidot, és azt mondta neki: El az Ér, hogy te becsületes ember vagy, és nekem tetszenék, hogy jöjj és menj velem a táborba, mert nem találtam benned rosszat az naptól fogva, hogy hozzám jöttél, mind e mai napig; de a fejedelmeknek nem tetszel.
7Most tehát térj vissza és eredj el békességgel; hogy ne tégy olyat, ami a filiszteusok fejedelmeinek nem tetszik.
8És azt mondta Dávid Ákisnak: Hát mit csináltam és mit találtál szolgádban attól a naptól fogva, melyen elődbe jutottam, mind e mai napig, hogy nem mehetek el, hogy harcoljak az én uramnak, a királynak ellenségei ellen?
9És felelt Ákis és azt mondta Dávidnak: Tudom, hogy te kedves vagy szemeimben, mint Isten angyala; de a filiszteusok fejedelmei azt mondták: Ne vonuljon fel velünk a harcra!
10Most tehát korán felkelvén reggel urad szolgáival, akik veled jöttek; keljetek fel reggel korán, és mihelyt világos lesz nektek, menjetek el.
11Tehát korán elindult Dávid az ő embereivel reggel, hogy visszatérjen a filiszteusok országába; a filiszteusok pedig felvonultak Jizréelbe.