1Egyszer jelentették Dávidnak, mondván: íme a filiszteusok Keilában hadakoznak és a szérűket fosztogatják.
2Akkor megkérdezte Dávid az Urat, mondván: Elmenjek-e, hogy megverjem ezeket a filiszteusokat? Az Úr pedig az mondta Dávidnak: Eredj, verd meg a filiszteusokat és szabadítsd meg Keilát.
3De azt mondták Dávid emberei neki: Hiszen mi itt Júdában félünk; hát ha még Keilába megyünk a filiszteusok csatarendjei elé!
4Erre még egyszer megkérdezte Dávid az Urat, és az Úr felelt neki; és azt mondta: Kelj fel, menj le Keilába, mert én kezedbe adom a filiszteusokat.
5Tehát elment Dávid embereivel Keilába, hadakozott a filiszteusokkal, elhajtotta nyájaikat, és nagy vereséget okozott nekik; Keilá lakosait pedig megszabadította Dávid.
6Történt pedig, hogy amint Abjátár, Ahimelek fia Dávidhoz futott Keilába; úgy ment le, hogy egy vállraöltő volt vele.
7Mikor aztán jelentették Saulnak, hogy Dávid bement Keilába; azt mondta Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert be van zárva, miután ajtós és reteszes városba ment be.
8Hadba hívta tehát Saul az egész népet; hogy lemenjen Keilába Dávidot és embereit megostromolni.
9Dávid pedig, mikor megtudta, hogy ellene Saul gonoszt forral; azt mondta Abjatár papnak: Hozd elő a vállraöltőt!
10Akkor az mondta Dávid: Uram, Izráel Istene, bizonyosnak hallotta a te szolgád, hogy Saul Keilába akar jönni; hogy elpusztítsa a várost énmiattam.
11Vajon kezébe adnak-e engem Keilá urai, vajon lejön-e Saul, mint ahogyan a te szolgád hallotta, oh Uram, Izráel Istene, jelentsd meg a te szolgádnak? És azt mondta az Úr: Lejön.
12Akkor azt mondta Dávid: Vajon kezébe adnak-e Keilá urai engem és emberei Saulnak? És azt mondta az Úr: Kezébe adnak.
13Akkor felkelt Dávid és emberei, mintegy hatszáz ember és kivonultak Keilából; és mentek, amerre mehettek. Saul pedig, mikor jelentették neki, hogy elmenekült Dávid Keilából, felhagyott a kivonulással.
14Így Dávid a sivatagban maradt az erődítésekben, éspedig a Hegyvidéken lakott Zíf sivatagában; Saul ugyan minden időben kereste őt, de Isten nem adta neki kezébe.
15Mikor egyszer Dávid látta, hogy Saul kivonult, hogy őt halálra keresse; Dávid éppen Zíf sivatagában, Hóresben volt;
16felkelt Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz Hóresbe, és erősítette kezét Istenben.
17És azt mondta neki: Ne félj, mert atyámnak, Saulnak keze nem ér el téged, és te leszel a király Izráel felett, én pedig második leszek utánad; és atyám, Saul is így tudja.
18És szövetséget kötöttek ők ketten az Úr előtt; aztán Dávid Hóresben maradt, Jónátán pedig elment haza.
19Egyszer zífiek mentek fel Saulhoz Gibeába, mondván: íme Dávid nálunk rejtőzködik ez erődítésekben, Hóresben a Hakilá halmán, mely a pusztaságtól délre van.
20Most tehát, egészen amint lelked kíván lejönni, oh király, jöjj le; a mi dolgunk aztán, hogy kezébe adjuk őt a királynak.
21És azt mondta Saul: Áldjon meg benneteket az Úr; hogy megszántatok engem.
22Hát menjetek el, kérlek, készítsétek elő még jobban, és tudjátok meg és lássátok meg helyét, ahol lába meg szokott fordulni,64 akárki látta őt; mert nekem azt mondták, hogy ő nagyon ravaszul szokott tenni.
23Tehát lássátok meg és tudjátok meg mindazokat a búvóhelyeket, ahol csak elrejtőzhetik, aztán térjetek vissza hozzám bizonyosan, akkor elmegyek veletek; és akkor, ha az országban van, hát felkutatom őt Júda minden nemzetségei között.
24És felkeltek és elmentek Zífbe Saul előtt; Dávid akkor embereivel éppen Máon sivatagában volt a Síkságon, a pusztaságtól délre.
25Mikor aztán Saul az ő embereivel elment megkeresni, és Dávidnak jelentették; alászállt a Sziklára és Máon sivatagában maradt. Mikor Saul ezt hallotta, utánanyomult Dávidnak Máon sivatagába.
26És amint Saul az egyik hegyoldalon ment innen, Dávid pedig embereivel a másik hegyoldalon amonnan; és Dávid már meghökkenve sietett, hogy elmenjen Saul elől, Saul pedig embereivel éppen be akarta keríteni Dávidot és embereit, hogy elfogja őket:
27követ érkezett Saulhoz, mondván: Siess és menj, filiszteusok törtek az országra!
28Így Saul visszatért Dávid üldözéséből és elment a filiszteusok ellen; ezért hívják azt a helyet Osztálysziklának.
29(24,1) Akkor Dávid felment onnét, és En-Gedi erődítéseiben lakott.