1Mikor Dávid Nóbba jutott Ahimelek paphoz; reszketve ment Ahimelek Dávid elé és azt mondta neki: Miért vagy te egyedül és nincs senki veled?
2És azt mondta Dávid Ahimelek papnak: A király bízott rám valamit, és azt mondta nekem: Senki meg ne tudjon semmit arról a dologról, amire én téged küldelek és amit parancsoltam neked; tehát a legényeket erre s erre a helyre rendeltem.
3Most tehát mi van kezed ügyében? Öt kenyeret adj ide nekem; vagy ami kerül.
4És felelt a pap Dávidnak és azt mondta: Közönséges kenyér nincs kezem ügyében; hanem szent kenyér van, ha őrizkedtek volna a legények bár az asszonytól.
5És felelt Dávid a papnak és azt mondta neki: Sőt asszonytól el voltunk rekesztve már tegnap-tegnapelőtt, mikor kivonultam, a legények edényei pedig meg lettek szentelve; és ez közönséges szokás, hát mennyivel inkább szent marad ma az edényben.
6Tehát szentséget adott neki a pap, mert nem volt ott más kenyér, csak a Felség-kenyér, melyet elvettek az Úr színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek fel, amely nap azt elvették.
7Volt pedig ott valaki Saul szolgái közül, aki azon a napon volt lekötöttségben az Úr előtt, a neve az edomi Dóég; Saulnak leghatalmasabb pásztora.
8Akkor azt mondta Dávid Ahimeleknek: És vajon nincs itt kezed ügyében valami dárda vagy kard? Mert sem kardomat, sem fegyvereimet nem hoztam magammal, mert sÚrgős volt a király dolga.
9És azt mondta a pap: A filiszteus Góliát kardja, akit levágtál a Cservölgyben, ahol van egy ruhába takarva a vállraöltő mögött, ha azt el akarod vinni magaddal, vidd el, mert azon kívül más itt nincsen; és azt mondta Dávid: Nincs ahhoz fogható, add ide azt nekem!
10Aztán felkelt Dávid és elmenekült aznap Saul elől; és eljutott Ákishoz, Gát királyához.
11És azt mondták Ákis szolgái neki: Nem Dávid ez, az ország királya? Nem ennek énekeltek a körtáncokban, mondván: Leverte Saul az ő ezerét, És Dávid az ő tízezerét?
12Mikor Dávid ezeket a beszédeket eszébe vette; nagyon megfélemlett Ákistól, Gát királyától.
13Tehát eszelősnek tetette magát szemeikben és őrjöngött kezeik között; aztán kaparászott a kapuszárnyakon, és nyálát szakállára folyatta alá.
14Úgyhogy Ákis azt mondta szolgáinak: Hiszen látjátok, hogy őrült ember; miért hozzátok őt be hozzám?
15Őrültek szűkében vagyok hogy ezt behoztátok, hogy őrjöngjön előttem? Ennek kellett az én házamba bejönni?