1Egyszer beszélgetett Saul fiával, Jónátánnal és többi szolgájával Dávid megöléséről. Mivel pedig Jónátán, a Saul fia nagyon kedvelte Dávidot,
2jelentette Jónátán Dávidnak, mondván: Atyám, Saul, halálra keres téged; most tehát vigyázz magadra, kérlek, reggelre, maradj rejtekben és titkold el magadat.
3Én pedig kimegyek és atyám mellé állok a mezőn, ahol te leszel, és én beszélgetni fogok atyámmal rólad; és ha észreveszek valamit, megmondom neked.
4Tehát jót beszélt Jónátán Dávidról atyjával, Saullal, és azt mondta neki: Ne vétkezzen a király szolgája ellen, Dávid ellen, mert nem vétett neked, és mert amiket tett, nagyon jók voltak neked.
5Hiszen kockára tette életét, hogy leverje a filiszteust, és úgy szerzett az Úr nagy szabadítást az egész Izráelnek, láttad és örvendeztél rajta; miért vétkeznél hát ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül?
6És hallgatott Saul Jónátán szavára; és megesküdött Saul: Él az Úr, hogy nem fog megöletni.
7Akkor szólította Jónátán Dávidot és elmondta neki Jónátán ezt az egész beszélgetést; aztán bevitte Jónátán Dávidot Saulhoz, és nála maradt, mint azelőtt.
8Mikor újból háború lett, Dávid kivonult és hadakozott a filiszteusokkal; és megverte őket nagy vereséggel úgy, hogy megfutamodtak előtte.
9Akkor az Úrnak egy gonosz lelke jött Saulra, mikor ő házában ült, és dárdája a kezében volt, Dávid pedig hárfát pengetett kezével:
10és megkísérelte Saul a dárdával falhoz szegezni Dávidot, de eliszamodott Saul elől, úgyhogy az a dárdát a falba ütötte; Dávid pedig elfutott és elmenekült azon az éjszakán.
11Saul ugyanis követeket küldött Dávid házához, hogy őrizzék őt, hogy aztán reggel megölesse őt; de ezt megmondta Dávidnak Mikal, a felesége, mondván: Ha meg nem mented az életedet ez éjszaka, holnap meg vagy ölve.
12Erre leeresztette Mikal Dávidot az ablakon át; és elment és elfutott, így menekült meg.
13Aztán fogta Mikal a házi istent és beletette az ágyba, a kecskeszőr párnát a feje alá tette; és betakarta a takaróval.
14Mikor aztán követeket küldött Saul, hogy elvigyék Dávidot; akkor azt mondta: Ő beteg.
15Akkor elküldte Saul a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, mondván: Hozzátok fel őt az ágyban hozzám, hogy megölessem.
16Mikor a követek odamentek, hát a házi isten volt az ágyban, és kecskeszőr párna a feje alatt.
17Akkor azt mondta Saul Mikalnak: Miért csaltál így meg engem és bocsátottad el ellenségemet, hogy elmeneküljön? És azt mondta Mikal Saulnak: Ő mondta nekem: Bocsáss el engem, mert különben megöllek.
18Dávid tehát elfutott és megmenekült, és mikor eljutott Sámuelhez Rámába, elmondott neki mindent, amit Saul tett vele; aztán elment ő és Sámuel, és Nájótban laktak.
19Mikor Saulnak jelentették, mondván: íme Dávid Nájótban van, Rámában;
20követeket küldött Saul, hogy hozzák el Dávidot, de mikor meglátták a próféták csoportját, elragadtatásba esve, és Sámuelt előttük állva felegyenesedetten: Saul követeit is megszállta Isten lelke és ők is elragadtatásba estek.
21Mikor ezt Saulnak jelentették, más követeket küldött, de azok is elragadtatásba estek; és mikor újból követeket küldött Saul harmadszor, azok is elragadtatásba estek.
22Akkor elment maga is Rámába, és mikor a nagy kúthoz ért, mely Székuban van, kérdezősködött és azt mondta: Hol van Sámuel és Dávid? És azt mondták: Ihol Nájótban, Rámában.
23És mikor elment oda Nájótba, Rámában reá is rászállt Isten lelke és folyton elragadtatásban ment, míg Nájótba nem ért, Rámában.
24Akkor levetette ruháit ő is, és elragadtatásba esett ő is Sámuel előtt; és ott feküdt meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Ezért szokták mondani: Hát Saul is a próféták között van?