1De ismertetem veletek, atyámfiai, az evangéliumot, melyet hirdettem nektek, melyet el is fogadtatok, melyben álltok is,
2mely által, ha megtartjátok, amilyen beszéddel nektek hirdettem, üdvözültök is, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
3Mert azt adtam át nektek elsősorban, amit én is úgy vettem át, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az Írások szerint.
4És hogy eltemettetett, és hogy harmadnapon feltámadott az Írások szerint.
5És hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek.
6Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mindmáig élnek, némelyek azonban el is hunytak.
7Azután megjelent Jakabnak, aztán valamennyi apostolnak.
8Legutoljára pedig mindenek között, mintegy idétlennek, megjelent nekem is.
9Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki születettnek; nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem az Isten anyaszentegyházát.
10De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, hanem többet munkálódtam, mint azok mindnyájan; de nem én, hanem az Isten kegyelme, mely velem van.
11Tehát akár én, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek hívőkké.
12Ha pedig úgy prédikáljuk, hogy Krisztus feltámadt halottaiból, mimódon mondják némelyek köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
13De ha nincs halottak feltámadása, Krisztus sem támadott fel;
14ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor Úres a mi prédikálásunk, de Úres a hitetek is.
15Sőt az Isten hamis tanúinak is találtatunk, mivelhogy bizonyságot tettünk az Isten felől, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nincs halott-feltámadás.
16Mert ha nincs halott-feltámadás, Krisztus sem támadt fel;
17ha pedig Krisztus nem támadt fel, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok;
18akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el.
19Ha Krisztusban vetett reményünk csak erre az életre szól, akkor szánandóbbak vagyunk minden embernél
20Most azonban Krisztus feltámadt halottaiból, zsengéje lett az elhunytaknak.
21Mert miután ember által van a halál, ember által is van a halottak feltámadása.
22Mert miképpen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképpen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23De ki-ki a saját szakaszában; zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi az ő visszajövetelekor;
24azután a vég, mikor átadja a királyságot az Istennek és Atyának, mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25Mert addig kell neki királynak lennie, míg minden ellenségét lábai alá teszi az Isten.
26Utolsó ellenség, mely eltöröltetik, a halál.
27Mert mindent lábai alá vetett neki. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alávettetett, világos, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett.
28Mikor pedig minden alá lesz neki vetve, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy legyen az Isten minden mindenekben.
29Különben mit cselekesznek azok, akik megkeresztelkednek a halottakért, ha egyáltalán nincs halottak feltámadása? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
30Mi is miért tesszük ki magunkat veszélynek minden órában?
31Naponként meghalok, amily igaz, hogy ti az én dicsekvésem vagytok a mi Urunk Jézus Krisztusban.
32Ha emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha nincs halottak feltámadása? Együnk és igyunk, mert holnap meghalunk.
33Ne tévelyegjetek. A jó erkölcsöket megrontják a gonosz társaságok.
34Józanodjatok ki igazán, és ne vétkezzetek; mert némelyekben nincs meg az istenismeret; megszégyenítésetekre mondom.
35De, mondhatná valaki, mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
36Balgatag, te amit vetsz, nem kel életre, ha meg nem hal;
37és amit elvetsz, nem azt a testet veted el, ami majd létrejön, hanem puszta magot, például búzáét, vagy valami egyébét:
38de az Isten ad annak olyan testet, amilyet elhatározott, tudniillik mindenféle magnak a tulajdon testét.
39Nem minden test azon egy test; hanem más az emberek teste, más pedig a barmok teste, más a halaké és más a madaraké.
40És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más pedig a földieké.
41Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége, és más a csillagok dicsősége; mert csillag csillagtól különbözik dicsőségben.
42Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámaszttatik romolhatatlanságban;
43elvettetik gyalázatosságban, feltámaszttatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámaszttatik erőben:
44elvettetik érzéki test, feltámaszttatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test.
45Így is van megírva: Lett az első ember, Ádám, élőlénnyé, az utolsó Ádám megelevenítő lélekké.
46De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
47Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
48Amilyen a földi, olyanok a földiek is; és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is:
49és miképpen viseltük a földiek ábrázatát, viselni fogjuk a mennyeinek ábrázatát is.
50Azt pedig mondom, atyámfiai, hogy hús és vér Isten országát nem örökölheti, sem romlandóság a romolhatatlanságot nem örökli.
51Íme titkot mondok nektek: mindnyájan ugyan nem hunyunk el; de mindnyájan elváltozunk,
52hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert a trombita szólni fog, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
53Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltözzön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltözzön magára.
54Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor meglesz az ige, mely meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra!
55Hol van, halál, a te fullánkod; hol van, oh sír, a te diadalmad?
56A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
57De hála az Istennek, aki adja nekünk a diadalmat a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58Úgyhogy, szeretett atyámfiai, legyetek állhatatosak, mozdíthatatlanok, bővelkedvén az Urért való munkában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.