1Kövessétek a szeretetet; törekedjetek pedig a lelki ajándékokra, de leginkább, hogy prófétáljatok.
2Mert aki nyelveken szól, nem embereknek beszél, hanem az Istennek; mert senki nem érti, hanem lélekben beszél titkokat,
3aki pedig prófétál, embereknek beszél építést, intést és vigasztalást.
4Aki nyelveken szól, magát építi; aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi.
5És én szeretném, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, de inkább, hogy prófétáljatok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épülést vegyen.
6De így, atyámfiai, ha hozzátok megyek és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha beszélek hozzátok vagy jelenésben, vagy ismeretben, vagy próféciában, vagy tanításban?
7Éppen így az élettelen hangszerek, akár síp, akár citera, ha különbséget a hangok között nem tesznek, hogyan ismerjük meg, amit sípolnak vagy amit citeráznak?
8Mert ha a trombita bizonytalan zengést tesz, kicsoda készül a harcra?
9Azonképpen ti is, a nyelveken szólás alatt ha könnyen felismerhető szót nem ejtetek ki, hogyan értik meg, amit beszéltek? Mert a levegőbe fogtok beszélni.
10Oly sokféle neme van, például a nyelveknek a világon, és azok közül egy sincs jelentés nélkül;
11ha tehát nem tudom a nyelv jelentését, a beszélőre nézve idegen leszek, és a beszélő reám nézve idegen.
12Így ti is, miután lelki ajándékokért buzogtok, igyekezzetek, hogy a gyülekezet építésében bővelkedjetek.
13Éppen ezért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.
14Mert ha nyelveken szólással imádkozom, a lelkem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen.
15Hogy van tehát? Imádkozom Lélekben, de imádkozom értelemmel is; énekelek Lélekben, de énekelek értelemmel is.
16Máskülönben, ha Lélekben adsz hálát, az ott levő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, miután nem tudja, mit mondasz?
17Mert te ugyan szépen adsz hálákat, de a másik nem épül.
18Hálákat adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább beszélek nyelveken;
19de gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelmemmel, hogy másokat is tanítsak, mint tízezer szót nyelveken.
20Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
21A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
22Úgyhogy a nyelveken szólás csodajelül van, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek;
23a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. Ha tehát összejön az egész gyülekezet egy helyre, és mindnyájan nyelveken szólnak, bemennek pedig avatatlanok vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrültek vagytok?
24Ha pedig mindnyájan prófétálnak és bemegy valaki hitetlen vagy avatatlan, mindnyájan meggyőzik, mindnyájan megítélik,
25és így a szíve titkai megvilágosodnak; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy az Isten valóban bennetek van.
26Hogy van tehát, atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van egy zsoltára, van egy tanítása, van egy nyelveken szólása, van egy jelenése, van egy magyarázata; minden épülésre legyen.
27Akár nyelveken szól valaki, egy alkalommal kettő vagy legtöbb három, éspedig egymás után; és egy magyarázza meg.
28Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának beszéljen és az Istennek.
29Próféták szintén ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg.
30De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson el.
31Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan vigasztalást vegyenek.
32És a prófétalelkek alávetik magukat a prófétáknak.
33Mert az Isten nem a rendetlenség Istene, hanem a békességé. Mint a szenteknek minden gyülekezetében,
34a ti asszonyaitok a gyülekezetekben hallgassanak; mert nincs nekik megengedve, hogy beszéljenek, hanem hogy engedelmesek legyenek, mint a törvény is mondja.
35Ha pedig valamit tanulni akarnak, otthon a tulajdon férjüket kérdezzék meg; mert éktelen dolog asszonyoknak gyülekezetben beszélni.
36Vagy titőletek indult ki az Isten igéje? vagy csak tihozzátok jutott el?
37Ha valaki azt hiszi, hogy próféta vagy lelki ember, ismerje meg, amiket nektek írok, hogy az Úr parancsolatai;
38ha pedig valaki nem ismeri meg, ne ismerje meg.
39Úgyhogy, atyámfiai, igyekezzetek a prófétálásra, és a nyelveken szólást ne tiltsátok.
40Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.