1Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült. URam, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám!
2Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.)
3De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.
4Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)
5Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az ÚR támogat engem.
6Nem félek a sokezernyi néptől, amely körülvett engem.
7Állj mellém, URam, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait!
8Az ÚRtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)