1Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek?
2Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen:
3Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!
4A mennyben lakozó kineveti, az ÚR kigúnyolja őket.
5Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket:
6Én kentem föl királyomat szent hegyemen, a Sionon!
7Kihirdetem az ÚR végzését. Ezt mondta nekem: Az én fiam vagy! Fiammá fogadtalak ma téged!
8Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget.
9Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!
10Azért ti, királyok, térjetek észhez, okuljatok, ti bírái a földnek!
11Félelemmel szolgáljátok az URat, reszketve vígadjatok!
12Csókoljátok a fiút, hogy meg ne haragudjék, és el ne pusztuljatok az úton. Mert hamar föllángol haragja, de mind boldog, aki hozzá menekül!