1A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid zsoltára. Hallgass meg, ha hozzád kiáltok, igazságos Istenem! Szorult helyzetemből adj nekem kiutat, könyörülj rajtam, hallgasd meg imámat!
2Ti emberek! Meddig gyalázzátok dicsőségemet? Meddig szeretitek az üres beszédet, meddig törekedtek még hazugságra? (Szela.)
3Tudjátok meg, hogy az ÚR csodákat tesz hívével! Meghallgat az ÚR, ha hozzá kiáltok.
4Ha felindultok is, ne vétkezzetek! Gondolkozzatok el fekvőhelyeteken, és csillapodjatok le! (Szela.)
5Igaz áldozattal áldozzatok, és bízzatok az ÚRban!
6Sokan mondják: Bár jó napokat látnánk, és ránk ragyogna orcád világossága, URunk!
7Nagyobb örömöt adsz szívembe azokénál, akiknek bőven van búzájuk és boruk.
8Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek!