Bible

1 Ekkor a témáni Elifáz kezdett beszélni: 2 „Vajon Isten rászorul-e bárki segítségére? Hiszen, még a bölcs is csak magának használ vele, ha bölcs! 3 Mit használ a Mindenhatónak, ha te igaz vagy? Mit nyer ő vele, ha tökéletesen élsz? 4 Azt gondolod, istenfélelmed miatt büntet téged? Ezért száll perbe veled? 5 Nem, Jób, hanem azért, mert sokat vétkeztél! Se szeri, se száma bűneidnek! 6 Talán ok nélkül zálogba vetted az adóstól ruháját, megfosztottad köpenyétől is a nyomorultat! 7 Talán nem adtál inni a szomjazónak, vagy kenyeret az éhezőnek. 8 Talán üres kézzel küldted el az özvegyeket, akik tőled kértek segítséget, talán megkárosítottad az árvákat, pedig milyen hatalmas birtokaid vannak, és mennyire tisztelnek az emberek! 9 10 Ezért estél csapdába, ezért vesz körül a félelem! 11 Világosságod ezért sötétült el, emiatt nem látsz reményt, ezért borított el a sok nyomorúság. 12 Lásd, Isten a Mennyben lakik, fenn a magasban! Nézd a csillagokat, milyen messze, fent ragyognak, Isten mégis fölülről néz le rájuk! 13 Talán azt gondolod: »Vajon lát-e onnan, a magasból, s törődik-e velem? Vajon keresztüllát-e a sötét felhőkön, hogy megítéljen? 14 Bizony, eltakarnak előle a fellegek, nem lát ő engem, mikor lépdel az ég boltozatán!« 15 Jób, ha így gondolod, te is azokat a gonoszokat követed, akik régen ezen az úton indultak el. 16 Azokat, akiket az özönvíz elsöpört, akiket a pusztulás hirtelen elragadott. 17 Ők is azt mondták Istennek: »Maradj távol tőlünk! Boldogulunk mi nélküled is! Ugyan, mit tehet velünk a Mindenható?!« 18 Pedig ő töltötte meg házaikat minden jóval! Isten mentsen az ilyen gonosz gondolatoktól! 19 Látják az igazak a gonoszok vesztét, és örülnek, nézik ezt az ártatlanok, és gúnyolják őket: 20 »Bizony, csak elpusztultak ellenségeink, tűz égette fel minden gazdagságukat!« 21 Békülj meg Istennel, Jób, és bízz benne, akkor még jóra fordul sorsod! 22 Tanítson téged a Mindenható beszéde, vésd szívedbe minden szavát! 23 Mert ha visszatérsz hozzá, újra felépülsz! Ha megtisztítod házadat a gonosztól, 24 ha porba dobod az aranyat, a folyó kavicsai közé a legtisztább aranyat, 25 ha a Mindenható lesz minden kincsed, és legtisztább ezüstöd, 26 akkor újra Istenhez emelheted arcodat, és megint a Mindenhatóban gyönyörködsz majd! 27 Akkor imádkozol hozzá, és ő meghallgat, te pedig teljesíted, amit fogadtál neki. 28 Ha valamit eltervezel, sikerre viszed, és útjaidra világosság ragyog. 29 Még ha megaláznak, azt is felmagasztalásnak mondod, mert a Mindenható megmenti az alázatost. 30 Bizony, megszabadítja még azt is, aki nem ártatlan, ha te magad ártatlan vagy, és kéred Istent, a kedvedért megteszi.”