Job 23
1 Jób erre így felelt:
2 „Panaszom még mindig keserű, mert Isten keze nehezedik rám.
3 Ó, bárcsak tudnám, merre keressem őt! Elmennék egészen trónusáig,
4 elé terjeszteném ügyemet, bebizonyítanám ártatlanságom előtte.
5 Bárcsak megtudhatnám, mit felelne nekem, s megérthetném, hogyan válaszol!
6 Vajon erejét fordítaná ellenem? Nem hiszem! De meghallgatna, az bizonyos!
7 Trónja előtt az ártatlan szabadon védekezhet, s tudom, végül felmentene bírám!
8 De jaj, ha keletre megyek, nem találom őt, ha nyugatnak indulok, Istent ott sem lelem!
9 Ha északon rejtőzik, meg nem láthatom, ha dél felé fordul, ott sem veszem észre.
10 De ő ismer engem, látja minden lépésemet, s ha próbára tesz, úgy kerülök ki kezéből, mint a megtisztított arany!
11 Lábnyomát követtem egész életemben, ösvényeiről nem tértem le soha.
12 Parancsának engedelmeskedtem, szavait szívembe rejtettem.
13 De ő mindig ugyanaz marad, s tervétől senki el nem térítheti. Amit elhatározott, véghez is viszi.
14 Bizony, Isten véghezviszi, amit felőlem tervezett! S tudom, sok terve van még velem.
15 Ezért reszketek színe előtt, ha belegondolok, félelemtől remegek.
16 Mert Isten rémített meg engem, a Mindenható félelme szállt rám.
17 Ami velem történt, sötét felhőként borul fölém, s eltakarja arcomat, mégsem hallgatok!”