Job 21
1 Akkor Jób így felelt:
2 „Azzal vigasztaljatok, hogy meghallgattok figyelmesen!
3 Engedjetek engem is beszélni, s várjátok ki türelmesen, míg befejezem, azután gúnyolódjatok csak tovább!
4 Mert én nem emberekre panaszkodom! Nem ok nélkül türelmetlenkedem.
5 Nézzetek csak meg engem, és rémüljetek el! Tegyétek kezetek a szátokra!
6 Ha arra gondolok, mi történt velem, elfog a rémület, és testem beleremeg.
7 Miért élhetnek a gonoszok hosszú életet? Miért öregedhetnek meg gazdagságban, erőben?
8 Szemük láttára nőnek fel gyermekeik, meglátják felcseperedni unokáikat is.
9 Otthonukban béke és biztonság, nem éri őket Isten büntetése.
10 Nyájaik szaporodnak, csordáik gyarapodnak, teheneik erős borjakat ellenek.
11 Gyermekeik előttük játszanak, ugrándoznak, mint a bárányok,
12 énekelnek, táncolnak, hangszerekkel vigadnak.
13 Gondtalan bőségben töltik napjaikat, szenvedés nélkül, békésen szállnak alá a sírba.
14 Pedig ezt mondták Istennek: »Ne törődj velünk, mert mi sem törődünk veled!«
15 »Ugyan, kicsoda a Mindenható, hogy őt szolgáljuk?! Ugyan, mi hasznunk belőle, ha őt imádjuk?!«
16 Pedig a gonoszok sorsa nincs a saját kezükben! Tanácsuk távol legyen tőlem!
17 De vajon gyakran kialszik a gonoszok mécsese? Sokszor jön rájuk veszedelem? Mikor kell érezniük Isten haragját, és bünteti-e őket fájdalommal?
18 Vajon elsöpri Isten a gonoszokat, mint szélvihar a szalmaszálat, mint forgószél a polyvát?
19 Talán azt mondjátok: »Igen, de Isten a fiakat bünteti apáik vétkeiért!« Nem így van! Büntesse meg Isten őket magukat! Tanulják meg a gonoszok, hogy mindenki a maga vétkéért szenved!
20 Hadd lássa meg saját szemével, milyen keserves a büntetés! Ő maga igyon a Mindenható haragjából!
21 Mert, ha élete végéhez ért, ha már meghalt, ugyan törődik-e még gyermekeivel, akiket itt hagyott?
22 Ki taníthatná bölcsességre Istent? Hiszen ő ítéli még a magasságban élőket is!
23 Az egyik ember gazdagságban hal meg, kényelemben és békességben.
24 Teste jól táplált, erős és egészséges.
25 A másik meg keserű lélekkel száll a sírba, mert soha nem volt része jólétben, örömben.
26 Mégis, mindketten a porban fekszenek, és férgek takarják be őket.
27 Látjátok, tudom, mit forgattok a fejetekben, s milyen terveket szőttetek ellenem.
28 Hiszen azt mondtátok: »Hol lakik az a híres gazdag ember? Hol találjuk a bűnös Jób házát?«
29 Beszéltetek-e az utazókkal, meghallgattátok-e bölcs szavukat?
30 Nem azt mondták ők is, hogy Isten a gonoszokat a veszedelem napjáig megkíméli, s haragja napjára tartogatja?
31 De ki veti szemükre a gonoszoknak vétkeiket? Ki fizet meg nekik azért, amit másokkal tettek?
32 Bizony, a gonoszokat díszes kísérettel temetik, síremléküket is gondosan ápolják.
33 A gonosz még a sírjában is elégedetten fekszik, mert tömegek kísérik utolsó útjára, és ezrek vonulnak előtte.
34 Ilyen üres fecsegéssel akartok engem vigasztalni? Hiszen minden szavatok hamis és igazságtalan!”