1És hajóra szállva, átkelt és a maga városába ment.
2És íme hoztak hozzá egy ágyban fekvő gutaütött embert. Mikor Jézus látta az ő hitüket, így szólt a gutaütöttnek: Bízzál, fiam! Megbocsáttattak a te bűneid.
3És íme némelyek az írástudók közül így szóltak magukban: Ez káromolja Istent.
4Jézus pedig ismerve gondolataikat, ezt mondta: Miért gondoltok gonoszt a szívetekben?
5Mert mi könnyebb, ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid! vagy ezt mondani: Kelj fel és járj!?
6Hogy pedig megtudjátok, hogy az Ember Fiának van hatalma a földön a bűnöket megbocsátani, akkor így szólt a gutaütöttnek: Kelj fel, vedd az ágyadat és eredj haza.
7Ekkor az felkelt és hazament.
8Amikor a sokaság ezt látta, megdöbbent és dicsőítette Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.
9És mikor Jézus onnan tovább ment, látott egy embert ülni a vámszedőhelyen, akinek Máté volt a neve és így szólt neki: Kövess engem! Az pedig felkelt és követte őt.
10Mikor pedig asztalhoz telepedett a házban, íme sok vámszedő és bűnös ment oda és Jézussal meg tanítványaival az asztalhoz telepedtek.
11Látva ezt a farizeusok, így szóltak a tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek a vámszedőkkel és bűnösökkel együtt?
12Mikor ezt Jézus meghallotta, azt mondta nekik: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.
13Menjetek el, tanuljátok meg mit jelent ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket.
14Akkor odamentek hozzá János tanítványai és ezt kérdezték: Mi az oka, hogy mi és a farizeusok böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek.
15És Jézus így válaszolt nekik: vajjon gyászolhat-e a násznép addig, amíg velük van a vőlegény? De eljönnek a napok, mikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak.
16Senki sem tesz pedig új posztóból foltot az ócska ruhára, mert a folt tovább szakítja a ruhát és nagyobb szakadás támad.
17Új bort sem töltenek régi tömlőkbe; különben a tömlők szétszakadnak és a bor kiömlik, a tömlők is tönkremennek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik és mind a kettő megmarad.
18Mikor ezeket mondta nekik, íme egy elöljáró odalépett hozzá és leborult előtte, és így szólt: Az én leányom éppen most halt meg, de jöjj, tedd rá a kezedet és megelevenedik.
19Ekkor Jézus felkelt és követte őt tanítványaival együtt.
20És íme egy asszony, aki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett, hátulról hozzáférkőzött és megérintette ruhája szegélyét.
21Mert ezt mondta magában: Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.
22Jézus pedig megfordult, rátekintett és ezt mondta: Bízzál, leányom; a te hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony attól az órától fogva.
23Mikor pedig Jézus az elöljáró házába érkezett és látta a fuvolásokat meg a zajongó sokaságot,
24így szólt: Távozzatok innen, mert a leányka nem halt meg, csak alszik. És kinevették őt.
25Miután pedig eltávolították a sokaságot, bement, megfogta a leányka kezét, mire az felkelt.
26És elterjedt ez a hír az egész vidéken.
27És mikor Jézus tovább ment onnan, két vak követte őt és kiáltozva ezt mondta: Könyörülj rajtunk, Dávid fia!
28Mikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok, és Jézus így szólt nekik: Hiszitek, hogy én ezt megtehetem? Azok ezt mondták neki: Hisszük Uram!
29Akkor megérintette szemüket, és ezt mondta: Legyen nektek a ti hitetek szerint.
30És megnyílt a szemük. Ekkor Jézus rájuk parancsolt: Vigyázzatok, hogy senki meg ne tudja!
31De ők eltávozva, elterjesztették a hírét azon az egész vidéken.
32Mikor pedig ezek elmentek, íme egy ördöngös némát vittek hozzá.
33És miután az ördögöt kiűzte, megszólalt a néma; és a sokaság csodálkozott és ezt mondta: Sohasem láttak ilyent Izraelben.
34A farizeusok pedig ezt mondták: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
35Így járta be Jézus a városokat mind és a falvakat, tanított az ő zsinagógáikban és hirdette az Isten országának evangéliumát és gyógyított minden betegséget és minden erőtlenséget.
36Mikor pedig látta a sokaságot, könyörületességre indult rajtuk, mert elgyötörtek és elhagyatottak voltak, mint a pásztor nélkül való juhok.
37Akkor azt mondta tanítványainak: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.
38Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.