1És előszólította tizenkét tanítványát hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtlenséget.
2A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére András, és Jakab, a Zebedeus fia és testvére János,
3Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő, Jakab, az Alfeus fia, és Taddeus,
4Simon, a kánaáni és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.
5Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus és megparancsolta nekik: Pogányok útjára ne térjetek és a samaritánusok városába ne menjetek be,
6hanem menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz.
7Elmenve pedig, hirdessétek; Elközelített a mennyek országa!
8Betegeket gyógyítsatok, halottakat támasszatok, poklosokat tisztítsatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
9Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az erszényetekbe,
10se úti táskát, se két öltözet ruhát, se sarut, se botot; mert méltó a munkás az ő táplálékára.
11Amikor egy városba vagy faluba mentek, tudakozzátok meg, hogy ki méltó abban és maradjatok ott, amíg továbbmentek.
12Amikor pedig bementek a házba, köszöntsétek azt.
13És ha méltó a ház, szálljon rá a ti békességetek, ha pedig nem méltó, a ti békességetek rátok térjen vissza.
14És ha valaki nem fogad be titeket és nem hallgatja meg a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból vagy városból, lábatok porát is verjétek le.
15Bizony mondom nektek: az ítélet napján könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének, mint annak a városnak.
16Íme én elküldelek titeket, mint juhokat, a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok.
17De óvakodjatok az emberektől; mert törvényszékekre adnak és zsinagógáikban megkorbácsolnak titeket,
18sőt helytartók és királyok elé hurcolnak titeket énérettem, bizonyságul maguknak és a pogányoknak.
19De mikor azok kezébe adnak titeket, ne aggodalmaskodjatok, hogyan vagy mit szóljatok; mert megadatik nektek abban az órában, mit mondjatok.
20Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki szól bennetek.
21Halálra adja pedig testvér a testvérét, atya a gyermekét, és gyermekek támadnak szüleik ellen és megölik őket.
22És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig állhatatos marad, az megtartatik.
23Mikor pedig az egyik városban üldöznek titeket, fussatok a másikba. Mert bizony mondom nektek: be sem járjátok Izrael minden városát, mikor eljön az Ember Fia.
24A tanítvány nem áll fölötte a tanítónak, sem a szolga az ő urának.
25Elég a tanítványnak, ha olyan, mint a tanítója és a szolgának, ha olyan, mint az ő ura. Ha a ház urát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?
26Azért ne féljetek tőlük! Mert nincs oly rejtett dolog, ami napfényre ne jönne; és oly titok, amely ki ne tudódnék.
27Amit a sötétben mondok nektek, a világosságban mondjátok; és amit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.
28És ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
29Nemde két verebecskét lehet venni egy fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül.
30Nektek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31Ne féljetek azért: ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32Azért aki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
34Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre. Nem jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támasszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa között,
36és hogy az embernek ellensége legyen a házanépe.
37Aki jobban szereti atyját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám; és aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, nem méltó hozzám.
38És aki nem veszi fel az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó hozzám.
39Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.
40Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött.
41Aki prófétát fogad be, mivel az próféta, próféta jutalmát kapja, és aki igaz embert fogad be, mivel az igaz ember, igaznak jutalmát kapja.
42És aki e kicsinyek közül egynek, mivel az tanítvány, inni ad csak egy pohár hideg vizet is, bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszíteni jutalmát.