1És mikor Jézus mind ezeket a beszédeket elvégezte, így szólt tanítványainak:
2Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a húsvét ünnepe és az Ember Fiát elárulják, hogy megfeszíttessék.
3Akkor összegyülekeztek a papi fejedelmek, az írástudók és a nép vénei a főpap házában, akit Kajafásnak hívtak,
4és közösen elhatározták, hogy Jézust csellel megfogják és megölik.
5És ezt mondták: Ne az ünnepen, hogy a nép között zavargás ne támadjon.
6És mikor Jézus Betániában a poklos Simon házában volt,
7odament hozzá egy asszony, akinél egy alabástrom szelence drága kenet volt, és az ő fejére öntötte, amint az asztalnál ült.
8Tanítványai pedig ennek láttára bosszankodtak és ezt mondták: Mirevaló ez a tékozlás?
9Mert drágán el lehetett volna adni és az árát a szegényeknek juttatni.
10Mikor pedig Jézus ezt észrevette, így szólt nekik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot cselekedett velem.
11Mert a szegények minden kor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek.
12Mert mikor ő ezt a kenetet az én testemre öntötte, az én temetésemre cselekedte azt.
13Bizony mondom nektek, hogy mindenütt, ahol az egész világon hirdetik ezt az evangéliumot, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetik majd az ő emlékezetére.
14Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskáriótes Júdásnak hívtak, elment a papi fejedelmekhez,
15és azt mondta: Mit adtok nekem, ha a kezetekre juttatom őt? Azok pedig harminc ezüst pénzt fizettek neki.
16És ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.
17A kovásztalan kenyerek első napján pedig oda mentek Jézushoz a tanítványok és így szóltak: Hol akarod, hogy elkészítsük neked eledelül a húsvéti bárányt?
18Ő pedig válaszolt: Menjetek be a városba ahhoz a bizonyos emberhez és mondjátok neki: A Mester üzeni: Az én időm közel van; nálad költöm el tanítványaimmal a húsvéti bárányt.
19És a tanítványok úgy cselekedtek, ahogy Jézus parancsolta nekik és elkészítették a húsvéti bárányt.
20Mikor pedig beesteledett, asztalhoz telepedett a tizenkettővel.
21Miközben ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, egyik közületek el fog árulni engem.
22Ekkor nagyon elszomorodtak és egyenként kezdték mondani neki: Talán csak nem én vagyok az, Uram?
23Ő pedig így felelt: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.
24Az Ember Fia elmegy ugyan, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Ember Fiát elárulja. Jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.
25Megszólalt Júdás is, aki elárulta őt és ezt mondta: Talán csak nem én vagyok az, Mester? Szólott neki: Te mondtad.
26Miközben ettek, Jézus vette a kenyeret és hálát adott, megtörte azt, és adta a tanítványoknak és ezt mondta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
27Azután vette a poharat, hálát adott, adta nekik, és ezt mondta: Igyatok ebből mindnyájan;
28mert ez az én vérem, az újszövetség vére, mely sokakért kiontatik bűnök bocsánatára.
29Mondom pedig nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének e terméséből mindaddig a napig, amikor majd újra iszom azt veletek az én Atyám országában.
30És dicséretet énekelve, kimentek az Olajfák hegyére.
31Akkor azt mondta ne kik Jézus: Ezen az éjtsza kán mindnyájan megbotránkoztok bennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai.
32De feltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.
33Péter pedig így felelt neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.
34Szólt neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ezen az éjtszakán, mielőtt a kakas megszólal, háromszor megtagadsz engem.
35Azt mondta neki Péter: Ha meg kell is veled halnom, nem tagadlak meg téged. A többi tanítvány is hasonlóképen beszélt.
36Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak és így szólt a tanítványoknak: Üljetek le itt, amíg elmegyek és amott imádkozom.
37És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát, és kezdett szomorkodni és gyötrődni.
38Ekkor mondta nekik: Nagyon, szomorú az én lelkem, mind halálig. Maradjatok itt és virrasszatok velem
39És kissé előremenve, arcra borult és így könyörgött: Atyáin, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te.
40Akkor odament a tanítványokhoz és alva találta őket. És szólt Péternek: Így nem bírtatok virrasztani velem egy óráig sem?
41Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen.
42Ismét elment másodszor is és könyörgött: Atyám, ha nem múlhatik el tőlem ez a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod.
43És mikor visszatért, ismét alva találta őket, mert elnehezedett az ő szemük.
44És otthagyta őket, ismét elment, harmadszor is imádkozott, miközben ugyanazt mondta.
45Akkor odament a tanítványokhoz és szólt nekik: Aludjatok tovább és nyugodjatok. Íme eljött az óra, és az ember Fiát bűnösök kezére adják.
46Keljetek fel, menjünk. íme elközelgett, aki engem elárul.
47És mikor még beszélt, íme odament Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt sok nép fegyverekkel és botokkal a papi fejedelmektől és a nép véneitől.
48Az áruló pedig ebben a jelben egyezett meg velük: Majd akit megcsókolok, ő az: őt fogjátok meg.
49És mindjárt Jézushoz lépve, így szólt: Üdvözlégy, Mester! és megcsókolta.
50Jézus pedig ezt mondta: Barátom, miért jöttél? Akkor odamentek hozzá, kezüket rávetették Jézusra és elfogták őt.
51És íme az egyik azok közül, akik Jézussal voltak, kinyújtotta kezét, kirántotta kardját és a főpap szolgájához sújtva, levágta a fülét.
52Ekkor Jézus így szólt hozzá: Tedd hüvelyébe kardodat, mert akik fegyvert fognak, fegyver által kell elveszniük.
53Vagy azt gondolod, hogy nem. kérhetném most az én Atyámat s ő nem adhatna mellém akár tizenkét sereg angyalnál is többet?
54De akkor hogyan teljesednének be az Írások, hogy ennek így kell lennie?
55Abban az órában így szólt Jézus a sokasághoz: Mint valami rablóra, úgy jöttetek fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem. Naponként a templomban ültem és tanítottam és nem fogtatok el engem.
56Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor a tanítványok mind elhagyták őt és elfutottak.
57Mikor azok foglyul ejtették Jézust, elvitték Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és vének összegyűltek.
58Péter pedig távolról követte őt, egészen a főpap udvaráig és bement, leült a szolgákkal, hogy lássa, mi lesz a vég.
59A papi fejedelmek és az egész tanács hamis tanúságot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék őt.
60De nem találtak, bár sok hamis tanú jelentkezett. Utoljára azonban előállott kettő (A 60. vers végén egyes kéziratokban a kettő szó helyett két hamis tanú olvasható.)
61és ezt vallották: Ez azt mondta: Én le tudom rontani az Isten templomált és három nap alatt fel tudom építeni,
62És a főpap felkelt és így szólt neki: Semmit sem felelsz? Mit vallanak ezek ellened?
63Jézus azonban hallgatott. Ekkor a főpap így szólt hozzá: Esküvel kényszerítlek az élő Istenre: mondd meg nekünk, vájjon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?!
64Jézus így felelt: Te mondottad. Sőt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Ember Fiát ülni a Hatalom jobbján és eljönni az ég felhőin.
65Ekkor a főpap megszaggatta ruháit és szólt: Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra1? íme most hallottátok az istenkáromlást. (A 65. versben egyes kéziratokban ez olvasható: az ő istenkáromlását.)
66Mit gondoltok? Azok pedig így feleitek: Méltó a halálra.
67Elvkor szembeköpdösték, arculverték őt, némelyek pedig bottal ütötték,
68s ezt mondták: Prófétáld meg nekünk, te Krisztus, hogy ki az, aki üt téged?
69Péter pedig kint ült az udvaron, és egy szolgálóleány odament hozzá és megszólította: Te is a galileai Jézussal voltál.
70Ő azonban mindnyájuk előtt tagadta és ezt mondta: Nem tudom, mit beszélsz.
71Mikor azután kiment a kapuba, meglátta őt egy másik szolgálóleány és ezt mondta az ottlevőknek: Ez is a názáreti Jézussal volt.
72És ő ismét esküvel tagadta: Nem ismerem azt az embert.
73Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók odamentek és azt mondták Péternek: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a beszeded is elárul téged.
74Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett: Nem ismerem azt az embert. És azonnal megszólalt a kakas.
75És Péter visszaemlékezett Jézus beszédére, aki ezt mondta neki: Mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És kiment onnan és keservesen sírt.