1Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik vették lámpásukat és kimentek a vőlegény elé.
2öt pedig közülök balga volt és öt eszes.
3Mert mikor a balgák vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat:
4az eszesek pedig lámpásukkal együtt olajat is vittek edényeikben.
5Mikor pedig a vőlegény késett, mindnyájan elszunnyadtak és aludtak.
6Éjféltájban aztán kiáltás hangzott: Itt a vőlegény! Jöjjetek eléje!
7Akkor felkeltek a szüzek mindnyájan és elkészítették lámpásaikat.
8A balgák pedig így szóltak az eszesekhez: Adjatok nekünk a ti. olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.
9Az eszesek azonban így válaszoltak: Nem lehet, mert nem lesz elég sem nekünk, sem nektek. Menjetek inkább a kereskedőkhöz és vegyetek magatoknak.
10De míg azok odajártak vásárolni, megérkezett a vő legény és akik készen voltak, bementek vele együtt a menyegzőbe. Azután az ajtót bezárták.
11Később pedig megjött a többi szűz is és ezt mondták: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!
12ő azonban így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.
13Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az Ember Fia eljön.
14Mert éppen úgy van az, mint mikor egy ember, aki útra akart kelni, előhívatta szolgáit és vagyonát átadta nekik.
15Így adott az egyiknek öt talentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek a képessége szerint; és útra kelt.
16Az, aki az öt talentomot kapta, azonnal elment és kereskedett azokkal, úgyhogy szerzett másik öt talentomot.
17Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett.
18Aki pedig az egyet kapta, elment, elásta azt a földbe és elrejtette ura pénzét.
19Sok idő múlva azután megérkezett a szolgák ura és elszámoltatta őket.
20Ekkor előjött az, aki az öt talentomot kapta, hozott másik öt talentomot és ezt mondta: Uram, te öt talentomot adtál nekem: íme én másik öt talentomot nyertem.
21Az ő ura pedig azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám; hű voltál a kevesen, ezután sokat bízok rád, menj be a te uradnak örömébe!
22Odament az is, aki. a két talentomot kapta és ezt mondta: Uram, te két talentomot adtál nekem; íme én másik két talentomot nyertem.
23Szólott neki az ő ura: Jól van, jó és hű szolgám; hű voltál a kevesen, ezután sokat bízok rád; menj be a te uradnak örömébe!
24Azután előjött az is, aki az egy talentomot kapta és azt mondta: Uram, én tudtam, hogy kemény ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is gyűjtesz, ahol nem szórtál.
25Ezért féltemben elmentem, elástam a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied.
26Ám az ő ura így válaszolt neki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem és ott is gyűjtök, ahol nem szórtam.
27Azért pénzemet a pénzváltókhoz kellett volna adnod, hogy mikor megérkezem, nyereséggel kapjam vissza a magamét.
28Vegyétek el azért tőle a talentomot és adjátok annak, akinek tíz talentoma van.
29Mert mindenkinek, akinek van, adatik, úgyhogy bővölködni fog; attól pedig, akinek nincs, még amije van, az is elvétetik.
30A haszontalan szolgát pedig vessétek a külső sötétségre: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
31Mikor pedig eljön az Ember Fia az ő dicsőségében és vele mind a szent angyalok, akkor majd beül az ő dicsőségének királyi székébe
32és odagyűlnek eléje mind a népek és elválasztja őket egymástól, mint a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
33És a juhokat a jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
34Akkor szól a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, Atyámnak áldottai, örököljétek az országot, amely elkészíttetett számotokra a világ teremtése óta.
35Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok;
36mezítelen voltam és felruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam és eljöttetek hozzám.
37Akkor majd felelnek neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjúhozni, hogy innod adtunk volna?
38És mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna téged? vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
39Mikor láttunk téged betegnek vagy fogolynak, hogy elmentünk volna hozzád?
40És a király így válaszol nekik: Bizony mondom nektek: amit cselekedtetek eggyel e legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek.
41Akkor majd szól a balján állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely elkészíttetett az ördögnek és az ő angyalainak.
42Mert éheztem és nem adtatok ennem, szomjúhoztam és nem adtatok innom,
43jövevény voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem ruháztatok fel, beteg és fogoly voltam és nem látogattatok meg engem.
44Akkor majd ezek is felelnek neki és ezt mondják: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjúhozni vagy jövevénynek vagy mezítelennek vagy betegnek vagy fogolynak, hogy ne szolgáltunk volna neked?
45Akkor így válaszol nekik: Bizony mondom nektek: amit nem cselekedtetek eggyel e legkisebbek közül, énvelem nem cselekedtétek.
46És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.