1Mikor pedig reggel lett, határozatot hoztak az összes papi fejedelmek és a nép vénei Jézus ellen, hogy megölik őt.
2És miután megkötözték, elvitték és átadták Poncius Pilátusnak, a helytartónak.
3Mikor Júdás, aki őt el árulta, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, a harminc ezüst pénzt visszavitte a papi fejedelmeknek és véneknek és ezt mondta:
4Vétkeztem, mivel ártatlan vért árultam el. Ők azonban azt mondták: Mit tartozik ez ránk? A te dolgod.
5Ő pedig eldobta az ezüst pénzeket a templomban, eltávozott, ment és felakasztotta magát.
6A papi fejedelmek pedig felszedték az ezüst pénzt és azt mondták: Nem szabad ezt a templom kincséhez tennünk, mert vérdíj.
7És tanácsot tartva, megvásárolták azon a fazekas mezejét az idegenek számára temetőül.
8Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind e mai napig.
9Ekkor teljesedett be Jeremiás próféta mondása, aki így szólt: És vették a harminc ezüst pénzt, a felbecsültnek árát, akit Izrael fiai részéről felbecsültek,
10és odaadták a fazekas mezejéért, amint meghagyta nekem az Úr.
11Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. És a helytartó megkérdezte tőle: Te vagy a zsidók királya? Jézus pedig így szólt: Te mondod,
12És mikor a papi fejedelmek és vének vádolták, semmit sem felelt.
13Akkor így szólt neki Pilátus: Nem hallod, mi mindennel vádolnak?
14És nem felelt neki egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó igen csodálkozott.
15Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akartak.
16Volt pedig akkor egy hírhedt foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
17Ezért, mikor összegyűltek, így szólt Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?
18Mert tudta, hogy csak irigységből adták őt a kezére.
19Mikor pedig a bírói székbe ült, felesége üzenetet küldött neki: Ne avatkozzál annak az igaz embernek dolgába, mert sokat szenvedtem miatta ma álmomban.
20Ám a papi fejedelmek és a vének felbujtották a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust ellenben veszítsék el.
21Azután a helytartó azt mondta nekik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam nektek? Azok pedig így szóltak: Barabbást.
22Pilátus azt mondta nekik: Mit tegyek hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? És mindnyájan azt mondták: Feszítsd meg!
23A helytartó pedig megkérdezte: Hát mi rosszat cselekedett? De azok annál hangosabban kiáltották: Feszítsd meg!
24Mikor Pilátus látta, hogy semmire sem megy, sőt még nagyobb zavargás támad, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság előtt és így szólt: Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek vérétől. Ti feleltek érte!
25És az egész nép azt felelte: Az ő vére rajtunk és gyermekeinken.
26Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta és kiszolgáltatta, hogy megfeszítsék.
27Akkor a helytartó katonái elvitték Jézust a várba és összegyűjtötték ellene az egész csapatot.
28És levetkőztették és bíborpalástot adtak rá.
29Majd tövisből font koronát tettek a fejére és jobb kezébe nádszálat adtak. És térdet hajtva, csúfolták őt és azt mondták: Üdvözlégy, zsidók királya!
30Majd leköpdösték, elvették tőle a nádszálat és a fejéhez verték.
31És miután csúfot űztek belőle, levették róla a palástot és a maga ruhájába öltöztették. Majd elvitték, hogy megfeszítsék.
32Kifelé menet pedig találkoztak egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívtak; ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét.
33És miután odaértek arra a helyre, amelyet Golgotának, vagyis Koponya-helynek neveznek,
34epével kevert bort adtak neki inni. Ezt megízlelte, de nem akart inni.
35Miután pedig megfeszítették őt, sorsvetéssel osztoztak a ruháin. Hogy beteljesedjék a próféta mondása: Ruháimon megosztoztak maguk között és köntösömre sorsot vetettek.
36Majd leülve ott, őrizték őt.
37És feje fölé függesztették elítéltetésének okát, és ezt írták oda: EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA.
38Ugyanakkor két rablót is megfeszítettek vele együtt; egyiket jobb, a másikat bal keze felől.
39Az arramenők pedig káromolták őt, fejüket csóválva,
40és ezt mondva: Te, aki lerontod a templomot és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magadat. Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!
41Hasonlóképen a papi fejedelmek is gúnyolódva mondták az írástudókkal és vénekkel együtt:
42Másokat megmentett; magát nem tudja megmenteni. Ha Izrael Királya, szálljon le most a keresztről és majd hiszünk benne.
43Bízott az Istenben: szabadítsa meg most, ha akarja. Hiszen azt mondta: Isten Fia vagyok.
44Hasonlóképen gyalázták őt a gonosztevők is, akiket vele együtt feszítettek meg.
45Hat órától kezdve pedig sötétség lett az egész földön kilenc óráig.
46Kilenc óra táján pedig Jézus hangosan így kiáltott: Éli, Éli, lama sabaktáni azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?
47Némelyek pedig az ott állók közül, akik ezt hallották, így szóltak: Illést hívja.
48Ekkor egyikük nyomban odafutott, szivacsot vett, amelyet megtöltött ecettel, nádszálra tűzte és inni adott neki.
49A többiek pedig ezt mondták: Hagyd el; lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt?
50Jézus pedig ismét hangosan felkiáltva, kilehelte lelkét.
51És íme a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. És a föld megrendült és a sziklák megrepedeztek;
52a sírok megnyíltak és sok elhunyt szentnek a teste feltámadt;
53ezek a sírokból kijőve, az ő feltámadása után bementek a szent városba és sokaknak megjelentek.
54A százados pedig, és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket, és igen megrémültek és így szóltak: Bizony Isten Fia volt ez!
55Volt pedig ott sok asszony, akik távolról szemlélték mindezt: ezek Galileából követték Jézust és szolgáltak neki.
56Köztük volt a magdalai Mária, továbbá Mária, Jakab és József anyja és a Zebedeus fiainak anyja.
57Mikor pedig beesteledett, eljött egy gazdag ember Arimatiából, névszerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.
58Ez bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Ekkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki.
59És József magához vette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,
60és elhelyezte a maga új sírboltjába, amelyet a sziklába vágatott. És miután a sír bejáratához egy nagy követ hengerített, eltávozott.
61Ott volt pedig a magdalai Mária és a másik Mária, akik a sírral szemben ültek.
62Másnap pedig, amely a péntek után következik, összegyűltek a papi fejedelmek és a farizeusok Pilátushoz,
63és azt mondták: Uram, mi emlékszünk arra, hogy ez a csaló még életében azt mondta: Harmadnapra feltámadok!
64Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, hogy a tanítványai, odamenve, valamiképpen el ne lopják őt és azt ne mondják a népnek: Feltámadott a halálból! és ez az utolsó csalás még rosszabb lesz az elsőnél.
65Pilátus azt mondta nekik: Van őrségetek: menjetek, őriztessétek, ahogy jónak látjátok.
66És ők elmentek, lepecsételjék a követ és a sírt az őrséggel őriztették.