1És mikor közeledtek Jeruzsálemhez és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, akkor Jézus elküldött két tanítványt,
2és így szólt nekik: Menjetek be ebbe a faluba, amely előttetek van és mindjárt találtok egy megkötött szamarat és vele együtt a csikaját: oldjátok el és vezessétek ide hozzám.
3És ha valaki valamit szól nektek, mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk és azonnal el fogja bocsátani őket.
4Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólt:
5Mondjátok meg Sión leányának: íme, a te királyod jön hozzád, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordó szamár csikaján.
6Ekkor a tanítványok elmentek és úgy cselekedtek, amint Jézus parancsolta nekik;
7odavezették a szamarat és csikaját, majd rájuk terítették felsőruháikat és ő ráült azokra.
8A sokaság legnagyobb része pedig felsőruháit az útra terítette, mások meg a fákról gallyakat vagdaltak és az útra hintették.
9Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!
10És mikor bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult és ezt mondta: Kicsoda ez?
11A sokaság pedig így szólt: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
12Mikor Jézus bement az Isten templomába, kiűzte mindazokat, akik a templomban adtak-vettek és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta.
13És szólt nekik: Meg van írva: Az én házamat imádság házának nevezik, ti pedig rablók barlangjává teszitek.
14Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomban és ő meggyógyította őket.
15Mikor pedig a papi fejedelmek és írástudók látták a csodákat, amelyeket cselekedett, és a gyermekeket, akik a templomban így kiáltottak: Hozsánna a Dávid fiának! haragra gerjedtek.
16És így szóltak neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így felelt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: Kis gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőítést?
17És otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjtszakát.
18Korán reggel pedig a városba visszatérve, megéhezett.
19És mikor meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de nem talált rajta semmit, csak levelet, ós így szólt annak: Gyümölcs rajtad ezután soha többé ne teremjen! És a fügefa azonnal elszáradt.
20Mikor ezt a tanítványok látták, elcsodálkoztak és ezt mondták: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
21Jézus pedig így felelt nekik: Bizony mondom nektek: ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami a fügefán esett, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: Kelj fel és vesd magadat a tengerbe, meglesz.
22És mindazt, amit imádságban kértek, meg is kapjátok, ha hisztek.
23És mikor bement a templomba és tanított, odamentek hozzá a papi fejedelmek és a nép vénei, és ezt mondták: Milyen hatalommal cselekszed ezeket! És ki adta neked ezt a hatalmat?
24Jézus pedig így felelt nekik: Én is kérdezek egy szót tőletek. Ha megfeleltek rá nekem, én is megmondom nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
25János keresztsége honnan való volt? Mennyből-e, vagy emberektől' Azok pedig: tanakodtak magukban: Ha azt mondjuk: Mennyből, azt mondja nekünk: Miért nem hittetek hát neki?
26Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, félünk a sokaságtól, mert Jánost mindnyájan prófétának tartják.
27És ezt feletek Jézusnak: Nem tudjuk. Szólt nekik ő is: Én sem mondom meg nektek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. Isten akaratának teljesítése. Példázat a két fiúról
28De mit szóltok ehhez? Egy embernek volt két fia. És odament az elsőhöz, és ezt mondta: Eredj, fiam, munkálkodjál ma a szőlőmben.
29Az pedig így felelt: Kern megyek. Be azután megbánta és elment.
30A másikhoz is odament és hasonlóképen szólott. Az pedig így felelt: Én elmegyek, uram. De nem ment el.
31E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? így feleltek neki: Az első. Jézus azt mondta nekik: Bizony mondom néktek: a vámszedők és parázna nők megelőznek titeket az Isten országában.
32Mert eljött hozzátok János az igazság útján és nem hittetek neki, a vámszedők és parázna nők pedig hittek neki. Ti azonban, akik ezt láttátok, utóbb sem szálltatok magatokba, hogy hittetek volna neki.
33Halljatok másik példázatot! Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, kerítést húzott köréje, borsajtót ásott benne és őrtornyot épített. Azután bérbe adta a munkásoknak és elutazóit.
34Mikor pedig a szüret ideje elérkezett, elküldte szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő termését.
35De a munkások megragadták az ő szolgáit, az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.
36Ekkor más szolgákat küldött, többet, mint először, de azokkal is úgy bántak.
37Utoljára pedig az édesfiát küldte el hozzájuk és ezt mondta: A fiamat meg fogják becsülni.
38Mikor azonban a munkások meglátták a fiút, így szóltak egymás között: Ez az örökös! Jertek, öljük meg hogy mienk legyen az ő öröksége -
39És megragadták őt, kivetették a szőlőből és megölték.
40Mikor tehát majd megjön a szőlő ura, mit cselekszik azokkal a munkásokkal1!
41Erre így válaszoltak neki: Azokat a gonoszokat gonoszul elveszti, a szőlőt pedig más munkásoknak adja bérbe, akik majd beszolgáltatják a termést a maga idején.
42Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Sohasem olvastátok az írásokban: A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé! Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemünk előtt!
43Azért azt mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa és olyan népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.
44És aki e kőre esik, szétzúzódik; akire pedig ez esik rá, összetöri azt.
45És mikor a papi fejedelmek és farizeusok hallották az ő példázatait, megértették, hogy róluk beszél.
46És bár szerették volna őt elfogni, féltek a sokaságtól, mert prófétának tartották őt.