1Mert hasonló a mennyek országa a gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe.
2Miután pedig a munkásokkal egy dénár napszámban megegyezett, elküldte őket szőlejébe.
3Mikor három óra tájban kiment, látott másokat, akik a piacon tétlenül álltak,
4és így szólt nekik: Menjetek ki ti is a szőlőbe és ami igazságos, megadom nektek.
5Azok pedig kimentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment és ugyanígy cselekedett.
6Tizenegy óra tájban is kiment és talált másokat, akik ott álltak és azt mondta nekik: Miért álltok itt egész nap tétlenül?
7Azok így feleltek neki: Mert senki sem fogadott meg minket. Ő azt mondta nekik: Menjetek el ti is a szőlőbe.
8Mikor pedig beesteledett, így szólt a szőlő ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat és fizesd ki a bérüket, az utolsóktól kezdve az elsőkig.
9Ekkor előjöttek a tizenegy órások, és fejenként egy-egy dénárt kaptak.
10Mikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők többet kapnak, ám ők is egy-egy dénárt kaptak fejenként.
11Amint pedig felvették, zúgolódtak a gazda ellen,
12és azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak és te egyenlővé tetted őket velünk, akik a nap terhét és hőségét szenvedtük.
13Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14Vedd, ami a tiéd és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15Vájjon nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?
16Így lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utolsókká. (A 16. vers végén egyes kéziratokban ott van a 22. rész 14. verse is.)
17És mikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, csupán a tizenkét tanítványt vette magához, és útközben ezt mondta nekik:
18íme, felmegyünk Jeruzsálembe és az Ember Fiát a papi fejedelmek és írástudók kezébe adják és halálra ítélik;
19és kiszolgáltatják őt a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon feltámad.
20Ekkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborulva, kért tőle valamit.
21Ő pedig így szólt neki: Mit akarsz? Az így felelt neki: Mondd, hogy az én két fiam közül az egyik jobb, a másik bal kezed felől üljön a te országodban.
22Jézus pedig így felelt: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem meg kell innom? És megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Azt mondták neki: Meg.
23Erre ő így szólt hozzájuk: Az én poharamat megisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette.
24Mikor ezt a többi tíz meghallotta, bosszankodtak a két testvérre.
25Jézus pedig előszólította őket, és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek uralkodnak népeiken és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk.
26De ne így legyen köztetek; hanem aki köztetek nagy akar lenni, szolgáljon nektek,
27és aki köztetek első akar lenni, legyen a szolgátok.
28Aminthogy az Ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ő életét váltságul sokakért.
29És mikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követte őt.
30És íme két vak ült az út mellett. Mikor ezek hallották, hogy Jézus arra megy, így kiáltottak: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
31A sokaság pedig rájuk támadt, hogy hallgassanak. De ők annál jobban kiáltották: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!
32És Jézus megállott, szólította őket és ezt mondta: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?
33Szóltak neki: Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk.
34Jézus pedig megszánta őket, megérintette a szemüket, és nyomban visszanyerték látásukat és követték őt.