1És Jézus ismét példázatokban beszélt nekik:
2Hasonló a mennyek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt tartott.
3És elküldte szolgáit, hogy meghívják a menyegzőre a hivatalosakat, de azok nem akartak eljönni.
4Ismét küldött más szolgákat e szavakkal: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, ebédemet elkészítettem, ökreimet és hízott állataimat levágattam és minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre!
5De ők ezzel mit sem törődve, eltávoztak, az egyik a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe.
6A többiek pedig megragadták a szolgákat, bántalmazták és megölték őket.
7Mikor a király ezt meghallotta, haragra gerjedt, elküldte hadait és kiirttatta azokat a gyilkosokat és városukat felégettette
8Akkor így szólt az ő szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9Menjetek hát ki a keresztutakra és akivel csak találkoztok, hívjátok be a menyegzőre.
10Ekkor a szolgák kimentek az utakra és akivel csak találkoztak, gonoszokat és jókat egyaránt begyűjtöttek, úgyhogy a lakodalmas ház megtelt vendégekkel.
11Mikor azután a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, látott ott egy embert, akinek nem volt menyegzői ruhája.
12És így szólt neki: Barátom, hogyan kerültél ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13Akkor a király így szólt az ő szolgáihoz: Kötözzétek meg kezét-lábát és vessétek a külső sötétségre: ott lesz sírás és fogcsikorgatás.
14Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.
15Ekkor a farizeusok eltávoztak és tanácsot tartottak, hogy megfogják beszédében.
16És elküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod és nem törődöl senkivel, mert nem nézed az emberek személyét.
17Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem?
18Jézus pedig ismerte az ő gonoszságukat, és azt mondta: Miért kísértetek engem, ti képmutatók?
19Mutassátok meg nekem az adópénzt. Azok pedig átnyújtottak neki egy dénárt.
20S ő megkérdezte: Kinek a képe ez és kié a felírás?
21Azok azt mondták neki: A császáré. Ekkor azt mondta nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak és ami az Istené, az Istennek.
22Mikor ezt hallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.
23Aznap odamentek hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezték tőle:
24Mester, Mózes azt mondta: Ha valaki utódok nélkül hal meg, akkor a testvére vegye el az özvegyet és támasszon utódot az ő testvérének.
25Volt pedig nálunk hét testvér; és az első, miután feleséget vett, meghalt és mivel nem volt gyermeke, feleségét a testvérére hagyta.
26Hasonlóképen a második is, a harmadik is, egészen a hetedikig.
27Valamennyiök után az asszony is meghalt.
28A feltámadáskor tehát a hét közül melyiké lesz az asszony, mert mindegyiké volt?
29Jézus pedig így felelt nekik: Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
31A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, amikor így szólt:
32Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene? Az Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene.
33Mikor a sokaság hallotta ezt, csodálkozott az ő tanításán.
34Mikor pedig a farizeusok hallották, hogy a szaddueeusokat elnémította, összegyűltek ugyanoda.
35S közülük egy törvénytudó kísértve őt, megkérdezte tőle:
36Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37Ő pedig így válaszolt: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38Ez az első és nagy parancsolat.
39A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat mint tenmagadat.
40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
41Mikor pedig a farizeusok összegyűltek, megkérdezte tőlük Jézus:
42Mit gondoltok a Krisztus felől? Kinek a fia? így válaszoltak neki: Dávidé.
43ő azt mondta: Hogyan hívja hát őt Dávid a Lélek által Urának, mikor ezt mondja:
44Szólott az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá vetem?
45Ha tehát Dávid Úrnak hívja őt, mi módon fia neki?
46És senki sem tudott neki felelni egy szót sem. Nem is mert kérdezni tőle attól a naptól fogva senki semmit.