1Akkor Jeruzsálemből való farizeusok és írástudók mentek Jézushoz és ezt mondták:
2Miért szegik meg a te tanítványaid a vének hagyományát? Mert nem mossák meg a kezüket evés előtt.
3ő pedig azt felelte nekik: Hát ti miért szegitek meg az Isten parancsolatát a ti hagyományotokért?
4Mert Isten parancsolta: Tiszteld atyádat és anyádat és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.
5Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: áldozati ajándék az, amivel téged segíthetnélek, az ilyen akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját.
6Így teszitek érvénytelenné Isten törvényét a ti hagyományotokért.
7Képmutatók, helyesen prófétált felőletek Ésaiás, mikor ezt mondta:
8Ez a nép szájával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem.
9Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi parancsolatokat tanítanak isteni tanítás gyanánt.
10És magához hívta a sokaságot, és így szólt hoz zajuk: Halljátok és értsétek meg!
11Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami a szájból kijön, az teszi tisztátalanná az embert.
12Akkor odamentek hozzá a tanítványai, és ezt mondták neki: Tudod, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?
13Ő pedig ezt felelte: Minden palánta, amelyet nem az én mennyei Atyám ültetett, kiszaggattatik.
14Hagyjátok őket; vakok világtalan vezetői ők. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mind a ketten a verembe esnek.
15Péter pedig ezt felelte neki: Magyarázd meg nekünk ezt a példázatot.
16Ő pedig így szólt: Még ti is értelem nélkül valók vagytok?
17Nem értitek, hogy mindaz, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut s onnan természetes úton távozik?
18Ami ellenben a szájból kijön, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert.
19Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúzások, káromlások.
20Ezek teszik tisztátalanná az embert, de a mosdatlan kézzel való evés nem teszi tisztátalanná az embert.
21És eltávozott onnét Jézus és Tírus és Szidon vidékeire vonult.
22És íme egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtam! Az én leányomat gonoszul gyötri az ördög.
23Ő pedig egy szót sem felelt neki. És az ő tanítványai odamentek hozzá és kérték őt: Bocsásd el őt, mert utánunk kiáltoz.
24De ő így felelt nekik: Én csak Izrael házának elveszett juhaihoz küldettem.
25Az asszony pedig odaérve, leborult előtte és azt mondta: Uram, légy segítségül nekem!
26Ő pedig! így felelt: Nem helyes a gyermekek kenyerét elvenni és az ebeknek vetni.
27Az pedig szólt: Úgy van, Uram; de hiszen az ebek is esznek a morzsalékokból, amik az ő uraik asztaláról lehullanak,
28Ekkor Jézus így felelt neki: Asszony! Nagy a te hited. Legyen neked a te akaratod szerint. És meggyógyult az ő leánya attól az órától fogva.
29És onnan eltávozott Jézus a galileai tenger mellé és felment a hegyre és ott leült.
30És nagy sokaság ment hozzá, amellyel sánták, csonkák, vakok, némák voltak és sokan mások. Ezeket odahelyezték Jézus lába elé, és ő meggyógyította őket,
31úgyhogy a sokaság álmélkodott, mikor látta, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak. És dicsőítették Izrael Istenét.
32Jézus pedig előszólította tanítványait, és azt mondta: Szánakozom e sokaságon, mert három napja már, hogy velem vannak és nincs mit enniük. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképpen ki ne dőljenek az úton.
33És szóltak neki a tanítványai: Honnét volna a pusztában annyi kenyerünk, hogy ilyen nagy sokaságot megelégítsünk?
34És Jézus azt mondta nekik: Hány kenyeretek van? ők pedig szóltak: Hét, és néhány apró halunk.
35Megparancsolta hát a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre.
36És vette a hét kenyeret és a halakat és hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37És mindnyájan ettek és jóllaktak. Majd összeszedték a maradék darabokat hét tele kosárral.
38Akik pedig ettek, négyezerén voltak férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39És amikor elbocsátotta a sokaságot, beszállt a hajóba és elment Magdala vidékére.