1És odamentek hozzá a farizeusok meg a szadduceusok és kísértve, kérték őt, hogy mutasson nekik mennyei jelt.
2ő pedig ezt felelte nekik: Mikor esteledik, azt mondjátok: Szép idő lesz, mert vörös az ég.
3Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert az ég borús és vörös. Képmutatók! Az ég ábrázatját meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok?
4E gonosz és parázna nemzedék jelt kíván; és nem adatik neki jel, csak Jónás próféta jele. És otthagyta őket, és eltávozott.
5Mikor a tanítványok a túlsó partra mentek, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
6Jézus pedig így szólt nekik: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától.
7Ők pedig tanakodtak maguk között: Nem hoztunk kenyeret magunkkal.
8Mikor ezt Jézus észrevette, ezt mondta nekik: Mit tanakodtok magatok között, ti kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek?
9Még most sem értitek és nem emlékeztek az ötezer embernek kiosztott öt kenyérre és hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
10Sem a négyezer embernek kiosztott hét kenyérre és hogy hány kosár maradékot szedtetek össze?
11Hát hogyan nem értitek, hogy én nem a kenyérről szóltam nektek? őrizkedjetek a farizeusok és szadduceusok kovászától!
12Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyérbe való kovásztól, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától őrizkedjenek.
13Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére ment, megkérdezte tanítványait: Az Ember Fiát kinek mondják az emberek?
14ők pedig azt mondták: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
15Szólott nekik: Ti pedig kinek mondotok engem?
16Simon Péter pedig így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
17És Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
18De én is mondom neked: te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat és a pokol kapui sem diadalmaskodnak rajta.
19És neked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, kötve lesz a mennyekben, és amit feloldozol a földön, oldozva lesz a mennyekben.
20Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Krisztus.
21Ettől fogva kezdte Jézus Krisztus jelenteni tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie és sokat kell szenvednie a vénektől és a papi fejedelmektől és az írástudóktól, és megöletnie és harmadnap feltámadnia.
22És Péter félrevonva őt, feddeni kezdette: Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg veled.
23Ő pedig megfordulva, így szólt Péternek: Távozz tőlem, sátán; botránkozásomra vagy nekem, mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberekére.
24Ekkor így szólt Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jönni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét és kövessen engem.
25Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő éleiét énérettem, megtalálja azt.
26Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az életét elveszíti. vajjon mivel válthatja vissza az ember az ő életét?
27Mert az Ember Fia eljön majd az ő Atyjának dicsőségében az ő angyalaival és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.
28Bizony mondom nektek, hogy az itt állók között vannak némelyek, akik nem ízlelik meg a halált, míg meg nem látják az Ember Fiát eljönni az ő országával.