1Abban az időben hallotta Heródes, a negyedesfejedelem, Jézus hírét,
2és azt mondta szolgáinak: Keresztelő János ez: ő támadt fel a halálból, és azért működnek benne a csodatevő erők.
3Mert Heródes elfogatta Jánost, megkötöztette és tömlöcbe vettette Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt.
4Mert azt mondta neki János: Nem szabad neked ővele élned.
5És meg akarta őt öletni, de félt a sokaságtól, mert prófétának tartották őt.
6Mikor azonban Heródes születésnapja volt, Heródiás leánya táncolt előttük s úgy megtetszett Heródesnek,
7hogy esküvel fogadta, bármit kér, megadja neki.
8Az pedig anyja rábeszélésére így szólt: Add ide nekem egy tálban Keresztelő János fejét.
9Ekkor a király elszomorodott, de esküjéért és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda.
10És elküldve, lefejeztette Jánost a tömlöcben.
11És elhozták az ő fejét egy tálban, odaadták a leánynak, az pedig az ő anyjának vitte.
12Az ő tanítványai pedig odamentek, elvitték a testet és eltemették. Azután elmentek és hírül adták ezeket Jézusnak.
13Mikor ezt Jézus meghallotta, elhajózott onnan egy puszta helyre egyedül. A sokaság pedig ennek hallatára gyalog követte őt a városokból.
14És mikor kiszállt, nagy sokaságot látott, megszánta őket és betegeiket meggyógyította.
15Mikor pedig esteledett, odamentek hozzá tanítványai és azt mondták: Puszta ez a hely és az idő már eljárt. Engedd el a sokaságot, hadd menjenek el a falvakba és vegyenek maguknak élelmet.
16Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem szükséges elmenniük; adjatok nekik ti enni.
17De azok így szóltak neki: Nincs itt egyebünk, csak öt kenyerünk és két halunk.
18Ő pedig szólt: Hozzátok ide hozzám.
19És miután megparancsolta a sokaságnak, hogy üljenek le a fűre, vette az öt kenyeret meg a két halat és feltekintett az égre, hálát adott; megtörte a kenyereket, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak,
20Mikor aztán mindnyájan ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat tizenkét tele kosárral.
21Akik pedig ettek, mintegy ötezerén voltak férfiak az asszonyokon és gyermekeken kívül.
22És mindjárt meghagyta tanítványainak, hogy szálljanak a hajóba és keljenek át előtte a túlsó partra, míg ő elbocsátja a sokaságot.
23És miután elbocsátotta a sokaságot, fel ment a hegyre magánosan, hogy imádkozzék. Mikor pedig beesteledett, egyedül volt ott.
24A hajó pedig már a tenger közepén volt, a haboktól hányatva, mivel szembefújt a szél.
25Az éjtszaka negyedik őrváltása idején odament hozzájuk Jézus, a tengeren járva.
26És mikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És félelmükben kiáltoztak.
27De Jézus azonnal szólott hozzájuk: Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!
28Ekkor Péter megszólalt és azt mondta neki: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy odamehessek hozzád a vizén.
29ő pedig szólt: Jöjj! Erre Péter kiszállt a hajóból, járt a vizén és Jézushoz ment.
30De látva az erős szelet, megrémült, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg engem!
31Jézus pedig azonnal kinyújtotta kezét, megragadta őt és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?
32És mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.
33A hajóban levők pedig leborultak előtte és így szóltak: Bizony, Isten Fia vagy!
34És mikor átkeltek, eljutottak Genezáret földjére.
35És mikor annak a helységnek lakói felismerték őt, szétküldtek az egész környékre, és minden beteget odavittek őhozzá,
36és kérték őt, hogy csak a ruhája szegélyét érinthessék. És akik érintették, mindnyájan meggyógyultak.